Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - KÖZÉLET - V. György Ágnes: Októberek ürügyén
pedig megmenthetne következményeitől, a társadalmi aberrációktól. Önmagunkkal és múltunkkal szembe kell tudni nézni. Ennek híján csak halmozódik a fölösleges gyűlölet, a következményeit pedig világosan megmutatja egy dél felé vetett tekintet: melyik kis jugoszláv akarta azt, hogy mindez így legyen, ahogyan megtörtént...? A kisember felelős érte vagy a politikai vezérek, netán a láthatatlan fegyvergyárosok, akiknek mindez kitűnő biznisz volt...? György Ágnes írásában semmiképpen nem érthetünk egyet azzal, hogy Sztálin rémtetteit bagatellizálni próbálja, sem azzal, hogy Ötvenhat (így nagybetűsen) háromszáz ember ügye lett volna. így, ahogyan ő írta, mindez sértő az ártatlanul elpusztított embermilliókra nézve, továbbá a kegyetlenül megkínzottakra és meggyalázottakra, vagyis a II. világháború és az ellenforradalom áldozataira. Sztálin viselt dolgait elolvashatjuk Szolzsenyicin: Gulág-szigetcsoportjában, Milovan Gyilasz: Beszélgetéseim Sztálinnal c. müvében többek között, számadatokkal bőségesen kiegészítve. A fasizmus, avagy vérszomjas emberölési szenvedély, tömegméretűre duzzasztva, nem mai találmány. E századon ugyan valóban végigvonul mint az emberiség összegzett véleménye önmagáról, de előzményei megvoltak az ókorban, a középkorban, az újkorban, és egyáltalán minden történelmi korban, Káin és Ábel óta. Az ókori népek kegyetlenül lemészárolták egymást, gyakran még fel is sózták egymás földjeit, nehogy ott valaha valami is teremjen. A középkor inkvizítorai, majd az újkor konkvisztádorai véreskezű, aberrált őrültek voltak mindahányan. Miről szólt a keresztes háború? Nem az előre megfontolt szándékkal elkövetett, tömeges gyilkosságokról? Mellékesen Krisztusra és az ő síijára hivatkozva... Mi köze volt ehhez Jézusnak? Istennek? (Mint tudjuk, a magyar királyok igen hosszú ideig vonakodtak részt venni benne.) Nincsenek univerzális bűnök. Nincsenek kollektív felelősségek. Mindennek a gondolata is csak akkor merül fel, ha a bennünket megelőző generációk nem vezekeltek a saját bűneikért, illetve nem vállalták a felelősséget a tetteikért. Az apák bűne nem öröklődik a fiúkra. A vagyonuk vagy a vagyontalanságuk talán igen. Az egymásról elfordított tekintetek helyett ideje lenne végre szembenézni egymással. Vádaskodások helyett békésen megférni egymással. Nem lehet egymás ellen élni. Súlyos következmények nélkül legalábbis nem. Egy nép a kisebbségeivel együtt, egyenrangúként lehet csak igazi, jósorsra érdemes nép... M.M. V. György Agne& OfeóBereif ürügyén... ...a Schindler listájáról is elgondolkodtam. Látható, hogy egy nagyvonalú, nagyformátumú, rutinos mester munkája, de pontosan azokkal a hibákkal, melyek egy nagy elme sajátjai. Olyan tökéletes, hogy így nem is lehet igaz. A rendező annyira dokumentatív akar lenni, hogy ettől regényes és irreális lesz. Természetesen sűríti az eseményeket, a film és a történések sorrendjének szükségszerűségéből eredően, hogy beleféljen egy előadás keretei közé, de így is három óra tíz perces. Mint az anatómiai beteg lovon, a rendező ezen az egy filmen keresztül akar mindent bemutatni, ami a nácik európai bűneire jellemző volt, a zsidókkal kapcsolatban. De mert éppen a lengyelországi, illetve a varsói gettó szenvedőinek történetét sűríti, sőt általánosítja, az össz-európai zsidóságra vonatkoztatva, ezért nem is eléggé hiteles. 42 VIII. évfolyam 1. szám - 1998. február
