Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - KÖZÉLET - V. György Ágnes: Októberek ürügyén
Túl borzalmas - bár a valóság sokszor borzalmasabb volt! de ennek felmutatása kapcsán az az érzésünk, hogy kevesebb több lett volna. E témában Andrzej Wajda Hamu és gyémántja hitelesebb, művészibb és megrázóbb. Azt is megmutatja, hogy a varsói gettó volt az igazi góca az ellenállásnak, sőt, mint ismeretes, ők fel is lázadtak. A Schindlerben túl sok az azonos motívum és az azonos képsor, ami az ismétlés erősségével kívánna hatni, de inkább gyöngít. Azt az érzést kelti, hogy ha már ezt a sok statisztát összehozta, akkor ki is akaija használni a lehetőséget, és ezért a tömegjelenetek, gyilkosságok, elhurcolások, bujkálások, vonatoztatások, mulatozások, szeretkezések, ivászatok, lövöldözések a pro és kontra kontrasztok, a német jellem gonoszságainak, a tömeghisztériának és a háborús rém-pszichózisnak a túlhajszolt ábrázolásává lesz. Erre jellemző lehet pl. a KZ-lágerben, hogy egyszerűen csak össze-vissza futkároztatja a statisztákat a háttérben, legalább tízszer oda-vissza, megkomponálatlanul, indokolatlanul, miközben Schindler az előtérben éppen alteregóját győzködi a hangulati kéjgyilkolás feleslegességéről. Schindlemél még a színészi játékról is beszélni kellene. Liam Nieson nagyon férfias és szerepe szerint pozőrt kellene alakítania, csakhogy ő ezt valóban pózolva teszi, belső átélésről egyszer se beszélhetünk. Végső megtörése a befejezésnél inkább teátrális, mint őszinte. Ugyanez vonatkozik Ben Kings ley re, aki Gandhiként már kiélte magából a veszélyeztetett, de erős lelki alkattal rendelkező, belső ellenálló figuráját. Itt többször játssza ugyanazt, sőt sorsának alakulása helyenként zavaros, mivel Schindler őt többször megmenti, mégis többször ismét veszélybe sodorva látjuk viszont. Ugyancsak nem eléggé érthető a nyaraló ablakából zsidókra lövöldöző szerepeltetése, akinek tényleges funkciója nem érzékelhető, és az sem, hogy a lövöldözést senki se veszi észre. Viselkedése, megjelenése csaknem azonos a főszereplőével, sőt alkatra és típusra is hasonlók, többször össze is téveszthetők; csakúgy, mint viszonya a nőkhöz és a dorbézoláshoz, mely Schindleréhez hasonló. Jobban mondva nem mindig világos, hogy kit kivel látunk ágyban és miért? Az sem érthető, hogy Schindler miért engedi el az SS-eket. Talán mivel közben is jegyezgetett, a háborús bűnösökről is készített listát, hogy azután kellőképpen megbüntesse őket? Vagy ezt rábízza arra az egyetlen oroszra, aki a táborlakókkal közli, hogy szabadok? Megható és katartikus viszont a befejezés, a tisztelgés Schindler sírjánál, azokkal, akik neki köszönhetik megmenekülésüket. Nem haszontalan, de nem jó film, mégis világsikert aratott, mert a rendező volt olyan okos, hogy más játékokkal csalogatta magához a nézőket és a világhírt, és csak azután engedte meg magának, hogy lelkiismereti művet alkosson! A Kabaré c. film, amely finomságában, célzatos romlottságával, illetve a hitlerista fasizmus romlottságának ábrázolásával, pillanatnyi etűdökben többet mutat meg, mint itt a naturalista, vulgáris képsorok direktsége. Az elmúlt 50 év alatt már sok ilyen témájú filmet láthatott Európa (pl. a Hetedik kereszt, Anna Seghers regényéből Spencer Tracyvel, vagy Frank Beyer-rendezte Farkasok közt védtelen c. 1963-as filmje, néhány - sok! - szovjet film, sőt cseh, jugoszláv és angol művészek alkotásait is), szinte minden rendező és minden ország megalkotta a maga nácizmus-elleni filmjét. Lehet, hogy a Schindler Amerikában újdonság, és az időzítés, a Holocaust 50. évfordulójára jókor történt, mert figyelemfelhívó olyan eseménnyel kapcsolatban, mely már-már feledésbe merül. De... ahhoz, hogy akik nem élték át: el is higgyék, ahhoz, kevés, azoknak pedig, akik átélték, ahhoz, hogy újra végigéljék: sok! Új Hevesi Napló 43
