Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
kilátogattak Bélapátfalvára a híres NAGYTEMPLOMHOZ. Ultek-üldögéltek a templom mellett, mígnem Bessenyei elindult egy kis terepszemlére. Összeakadt az éppen ott kószáló Kálmán barátommal.- Jó napot - így Bessenyei.- Jó napot - igy Kálmán.- Megismer-e, barátom? - kérdi Bessenyei.- Meg hát - mondja Kálmán.- Hát ki vagyok én? - firtatja Bessenyei.- Hát ki vóna - hunyorítja össze örökké mosolygó palóc szemét Kálmán - CIRKUSZOS!- Gyere ide, apám! - dörgi Bessenyei, a „Dúvad”, és öleli-csókolja a barátomat, és cipeli magával Ruttkaiékhoz.- Mondd meg, kik vagyunk mi!- Hát kik vónának? CIRKUSZOSOK! Isten veled, drága barátom, Sas Kálmán, nyugodjál békében! Korács volt Lőrincz Gabi is. Hűséges ember volt. Hűséges a családjához, hűséges a gyárhoz és emberségéhez. Amellett sógorság-komaság is, mert felesége, Szabó Manci (Margitot kellene mondani, de így jobban ismerik, és jobban is esik leírni), szüleim keresztlánya. Öcsém és én annak idején összecsődítettük a falu apraját, és katonásdit játszottunk. Rengeteg gyerek nyüzsgött az udvarunkban. Szidta is őket Verőn nene:- Az íz egyen szét minnyátokat! Minden gyereknek volt rangja: volt király, alvezér, tábornok, hadnagy, tizedes, őrvezető. Csak egy baka volt. Szabó Manci! Mostanában, ha hazamegyek, együtt megyünk ki Szabó Mancival férje sírjához. És a temetőben egymás közelében fekszenek Sas Kálmán és Lőrincz Gábor. Drága Barátaim! Nyugodjatok békében! 42 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december
