Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
1946 után azután elkezdődött a források rendszeres felkutatása, vizsgálata és ösz- szehasonlítása. így kiderült, hogy nincs kéziratos alapja annak a véleménynek, hogy az Exordium Parvum az 1119-ben jóváhagyott Carta Caritatis történelmi bevezetője lenne, hogy minden arra mutat, hogy a két fejezetes Exordium Cistercii után keletkezett, hogy Citeaux kezdeteit, céljait a korabeli monasztikus élettel összefüggésben kel néznünk. Giteaux kezdetei és Szent 'Benedek Regulája Mindkét Exordium hangsúlyozza, hogy Citeaux-t azért alapították, hogy visszatérjenek Szent Benedek Regulájának „tisztaságához” (puritas Regulae, rectitudo Reguláé). Mit jelent ez a XI. század végén? Hogy ezt megértsük, nagyon röviden át kell tekintenünk a szentbenedeki Regula megtartásának a történetét. A szerzetesélet szabályozására, az addigi tapasztalatok továbbadására a IV. századtól írott regulák készülnek, amelyeknek célja a legfőbb törvény, az Evangélium szolgálata. Ezen Regulák között kiváló helyet foglal el Szent Benedek Regulája, amelyet minden bizonnyal a VI. század közepén írt. A benedeki Regula szerint a monostor az „istenszolgálat iskolája”, amelyben a szerzetes közösség Krisztus fönsége alatt az Evangélium irányításával járja Isten parancsainak az útját, a liturgikus istendicséret (opus Dei), a lelki olvasás (lectio divina), a munka és más gyakorlatok harmonikus egyensúlyában. Azt, hogy Szent Benedek Regulát írt, azt Szent Gergely pápa Dialógusaiból tudjuk. Ha ez a ,jellemrajz” nem is tekinthető minden részletében történelmileg hitelesnek, azt mégis mutatja, hogy a nagy pápa miben látta Szent Benedek nagyságát, hogyan is volt „vir Dei”, egészen Isten embere, Istennek élő, Istenből élő ember (És ne feledjük el, hogy az Exordium Parvum 15. fejezete a Regula mellett mint követendő példára Szent Benedek életére is hivatkozik). I. Gergely pápa elmondja, hogy Szent Benedek hogyan fogadta azokat, akik a monostorba látogattak, és azt is, hogy „a körülöttük lakó népsokaságot folytonos igehirdetéssel (praedicatione continua) igyekezett a hitre vezetni”, pedig nem volt pap. Azt is említi a pápa, hogy a szerzetestestvéreket is gyakran kiküldte a szomszédos faluba, hogy buzdítsák az ott élő apácákat. De ennél is nagyobb szerepet játszott a történelemben, hogy a nagy pápa a következőt mondta (Diai. 11.36): „(Szent Benedek)... megírta mértéktartásban kiváló (discretionepraecipuam), előadásában világos Reguláját a szerzetesek számára.”. Nem egy történész vallja, hogy Szent Benedek világtörténelmi jelentőségét Szent Gergely eme egyedülálló dicséretének köszönheti. Szent Benedek nem alapított egy „rendet”, ahogy azt egy Szent Domonkos vagy Szent Ignác tették jóval később, „csak” egy Regulát írt, ahol nagyon sok részletet a helyi apátra bíz, és amelyben nagyon „nyitott” és emberséges. A Nyugat szerzeteseinek Pátriárkája előírja pl., hogy az apátot választani kell abban a korban, amikor nincs pápaválasztás, hanem a pápa nevezi ki utódát, és ennek megfelelően az öregedő apát jelöli ki, hogy ki legyen utána a monostor vezetője. Szent Benedek a választással akarja elérni, hogy az apát jóságos atyja legyen közösségének. A Regula monasterorium szerzője továbbá nagyon szerény és alázatos törvényhozó. Tíz fejezetben foglalkozik a zsoltárok részletes beosztásával, de a végén így fejezi be: „Itt kifejezetten megjegyezzük, hogy ha valakinek a zsoltároknak ez az elosztása nem tetszenék, rendezze el maga, ha jobb megoldást talál”. És azt is előírja, hogy az apát fontosabb ügyekben hallgassa Új Hevesi Napló 35
