Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
meg valamennyi szerzetesét, és hozzáteszi: „Azért mondtuk, hogy mindnyájukat hívja meg a tanácsra, mert gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr, hogy mi a jobb”. A Regula felhívja a figyelmet, hogy a monostori életben harmóniára van szükség, mindent a maga helyére kell tenni, az imádságnak, a munkának, a pihenésnek összhangban kell lennie. A hagyomány szerint Szent Benedek 547-ben halt meg és 577-ben Monte Cassinóból elűzik a szerzeteseket, és csak 170 évvel később támad fel a híres apátság. A cassinóiak Rómában folytatták szerzeteséletüket, és sokáig az volt a vélemény, hogy ekkortól kezdve Rómában egészen Szent Benedek Regulája szerint folyik a monasztikus élet. Az utolsó kutatások kiderítették, hogy nem így történt. A kor „regula mixta” kora, amikor az apátok a benedeki regula mellett más hagyományokból és tapasztalatokból is merítettek. Ezt egyébként a cassinói Regula 73. fejezete is elősegitette, amely azt mondja, hogy Benedek Szabálya csak „egy kezdetnek írt kis Regula” (minima inchoationis Regula), amely nem foglal magában minden szabályt. Az újabb tanulmányok kimutatták, hogy Nagy Szent Gergely Dialógusaiban elég sok olyan obszervancia van, ami nem felel meg Szent Benedek Regulájának, éppen ezért a nagy pápát sem szabad igazában „bencésnek” mondani. A Regula először Angliában válik a VII. század végén egyedülálló alapszabállyá, mert Szent Gergely pápa dicsérete a római pápa szava, Szent Benedek szinte „római apáttá” alakul. Általánosan elfogadottnak 784-től kezdve tekinthető, amikor Nagy Károly idejében a birodalom egységesítéséhez hozzátartozik az „una consuetudo monastica” elve is, aminek alapja a Regula. Nagyon fontos volt itt Aniani Szent Benedek szerepe, aki jól ismerte a monasztikus hagyományokat (lásd Codex Regularum és Concordia Regularum müveit), és aki a „római” Regulára alapozta reformját. Ebben az időben a monasztikus élet egyre inkább klerikalizálódik és egyre nagyobb hangsúlyt kap a kórusimádság, egyre inkább elmarad a munka. Aniani Szent Benedek bevezeti pl. az ún. „trina oratio”-t, ami 15 zsoltárból áll. Ötöt az élőkért kellett elmondani, ötöt a halottakért, másik ötöt a nemrég elhunytakért. A szentbenedeki zsolozsma előtt így kellett mondani 15 zsoltárt, a completorium után télen tíz zsoltárt, nyáron ötöt. A monostorok császári kormánybiztosa bevezette az oltárok látogatását is, és ritualizálta a monostori élet apró részleteit. Ez az irányzat még fokozódott Cluny-ben, ahol a „trina oratio” a szentbenedeki zsolozsma előtt már 30 zsoltárból állott, és ahol odáig jutottak, hogy az idők folyamán egy nap 215, majd 240 zsoltárt énekeltek. Az első úgynevezett kis hórában, a Prímában pl. 26 zsoltárt találunk. Ehhez hozzájárult még az a tény, hogy a Cluny-hez tartozó kolostorokban az apátságok elveszítették önállóságukat, a cluny-i apát volt az egyetlen igazi apát, az „abbas abbatum”. Ugyanebben az időben Olaszországban feléled egy remetemozgalom, ahol a szerzetesideál a magány, a szegénység, a szilencium irányában orientálódik. Ez a mozgalom Franciaországba is átjut, és Szent Róbert Molesme alapításában 1075-ben ezen szempontokat is maga előtt tartja. De Molesme-ben is hamarosan sokan Cluny nézeteit vallják, az apátság meggazdagszik, és ekkor gondol egy csoport egy új alapításra, amire 1098-ban kerül sor. 36 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december
