Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

Az ütéstől nekitántorodott a kerítésnek. Érezte, hogy a szája sarkán kicsordult a vér. Kétségbeesetten nézett körbe. Egy lélek se volt az utcán. Elfutni szégyellt volna, kiabálni fölösleges. Ökölbe szorított kézzel, harcra készen lódult az ismeretlen támadó felé. Az meg félreugrott, s már villant is a kezében a kés.

A földön fekvő, véresen nyöszörgő ember kezéből kivette a lapos pénztárcát és ajkbiggyesztve mormogta:- Ezért harcoltál, te hülye?!

Cseh károly

havazás után

Kallódó képeslap régi nagy havak idejéből

Tél-meszelt táj. A sok tető fölötte: mennybolt, fehérlő cserepekre törve.

Csendben fénylik mind, elültek a neszek: ilyen az, mikor Ő itt lent lépeget.

Ilyen volt, mielőtt a hosszú, konok fagyok szigora helyett áldást hozott,

s dorombolt a hó, mint kemencepadka szélén szundító mesebeli macska,

mely álmában zörgő ezüst dióval játszott: világló, nagy teliholddal,

s hirtelen éji égre nyújtózkodva, mint Gogol pajkos ördöge, ellopta.

‘üKarácsony táján

Ódon sorok egy kihaló falu krónikájához (K.L.-nek)

Birkózott december a korai esttel, akár Jákob egykor az Ismeretlennel. Kémények és üstök tépett szárnya lebbent: mennybe menekvőn az Angyal rajtuk ment fel.

18

VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december