Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
- Mit meséljek? Élünk, vagyunk, ahogy lehet. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy megadjam a kölcsönt. Tudod, kaptam egy kis karácsonyi jutalmat, aztán...- Ugyan, nem sürgős...- Lehet, hogy neked nem, de én nem szeretek tartozni. Még neked sem. Aztán előkerült a szekrényből egy borosüveg. Ittak egymás egészségére, a családra, az ünnepre, meg arra, hogy az új esztendő szerencsésebb legyen.- Hanem hallod-e, amilyen csendes, biztonságos környék volt ez valaha... - mondta a sógor -, most meg sötétedés után nem tanácsos kimenni az utcára. Még napközben is kétszer meg kell gondolnia az embernek, kinek nyit kaput. Ezért is nem szeretem, ha az Ilus ilyenkor császkál a városban. A minap is becsöngetett két suhanc az egyik szomszédba, mondván, hogy régi bútorokat vennének jó pénzért. Nincs - mondta a szomszéd, de azok csak nem tágítottak. Majd ők megnézik. Addig-addig vitatkoztak, míg a végén szembefüjták valami spray-vel. Szerencsére nem nyitotta ki a kaput, hanem elkezdett segítségért kiabálni. Erre aztán kereket oldottak. A szomszédnak meg a kórházban mosták ki a szemét.- Azt hiszed, másutt jobb? - bólintott rá Kovács. - Tele van a város kéregetőkkel, zsebtolvajokkal, csibészekkel. Épp a minap olvastam az újságban, hogy már lövöldöznek is egymásra. Aztán ha mást találnak el, annak annyi. Csak tudod, abban bízik az ember, hogy nem őt rabolják ki, vagyis hogy ennyiért nem érdemes...- Hát ez az, de ki lát a zsebedbe? Miután ekképp megbeszélték a világ dolgait, no meg az üveg is kiürült, a joviális sógor újra megropogtatta Kovács Béla csontjait, ő meg elindult lefelé a kis utcán. A friss levegő és a karácsonyi hangulatú lámpák egészen jókedvre derítették. Rágyújtott volna, de elfogyott a cigarettája. A sarki trafikban vett egy doboz Helikont. Amint tovább ballagott lefelé, egy emberi alak körvonalai bontakoztak ki a bokrokkal benőtt kerítés sötétjéből.- Uram! Van egy szál gyufája? - szólította meg valaki.- Van - válaszolt megtorpanva.- Mit szív? - lépett közelebb a másik. - Mert hogy cigim sincs...- Helikont, ha megfelel, de...- Flancos, úri bagó, de ha már ilyen van, adjon ilyet! Rosszat sejtve, remegő kézzel bontotta fel a cigarettásdobozt, s az ismeretlen felé nyújtotta. Az meg kikapta a kezéből az egész csomagot, majd kivett belőle egyet, és Kovács felé nyújtotta.- Rágyújt, fater?- No de... - hebegte, és segítséget keresve nézett szét a néptelen utcán.- Csak semmi mübalhé, fater! Ha okosan viselkedik, nem bántom. Az a helyzet, hogy erdélyi menekült vagyok, és már harmadik napja nem ettem. Ad egy vacsorára valót, és mehet az útjára. Még a bagóját is visszakapja. Csak egy kis karácsonyi alamizsnát kérek... Kovács Bélát egyszerre kerítette hatalmába a félelem, és a merész berzenkedés vágya. Mi lenne, ha...? Végtére is sokkal cingárabb ez a pasas, mint ő. Esetleg még jöhet is erre valaki... Aztán meg mi jogon követeli ez az ő pénzét? Dühbe gurult, szinte kiabált.- Hát idefigyelj, te csibész útonálló! Úgy vagy te erdélyi menekült, mint én apácafőnök!...- Kuss! - sziszegte a másik, és visszakézből szájon vágta. Új Hevesi Napló 17
