Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
"pecá/íe (Zuiáa Emberarc, pár vonással rótt vázlat, az ismeretlen titkos vízjele, amit sok közül egy kéz kiválaszt, de még talány, hogy mihez kezd vele. Ki ő? A test vak sejtek halmaza, a hús sötétjében kigyúl a vágy, érzések jelzik, meddig tart az a gyönyörnek, kínnak rendelt tartomány. Megsérül, s mint a kícsorbult edény ereszti el, mi belétöltetik, odalesz egyből álom, szenvedély. Akije volt: szerető, barát helyére önmaga türemkedik, s lesz majd az iramló időn a gát. Joachim s Anna lánya, Mária vagyok Názáret városából, egy kert szerény virága, kis buta, akire az anyja néha rászól. Mit sem tudok és mit sem értek én, teszem a dolgomat: főzök, mosok, imát mormolok szobám rejtekén. Mitől van az, hogy szivem úgy sajog? Csodálkozom: mi volt ez Gábriel? Nem érthetem, testembe mért jön ő, hiszen kövek közt elvetél a mag. Előre félem, mit hoz a jövő, kételkedem, de lelkem énekel, Uram, belém törölted arcodat?! 14 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december
