Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
T. Ágoston 1—ászló 3&asáti>cL/i£t/s a^zsn/óc'iaO' A fene se érti a főnököt - gondolta magában, miközben fölfelé ballagott a kis mellékutcán a nővére házához. - Egyik nap olyan, mint a harapós kutya, szólni se lehet hozzá, mert leüvölti az embert. Másnap meg akár kenyérre lehetne kenni... Ha nő lenne, azt mondaná, hogy a klimax. No de hát férfi az istenadta! Nagydarab, szőrösképű. pocakosodó férfi. Afféle új vállalkozó a második menetben. Igen, a másodikban. Egyet már elvesztett. A rendszerváltás idején, valamikor kilencven körül beleugrott egy káeftébe. Azóta se ámlta el, kik adták az üzlethez a pénzt. Ő volt az igazgató. Nyugati kocsit bérelt, fogadásokat adott, csinos, fiatal titkárnő szolgálta fel nála a kávét. Aztán egyik napról a másikra tönkrement a cég. Elúszott minden, még a házat is elárverezték a feje fölül. Otthagyta a felesége, messziről elkerülték a régi barátai. Egy ideig fel-feltünt egyik-másik vendéglőben, aztán mintha a föld nyelte volna el, úgy eltűnt a városból. Azt rebesgették, Ausztriába ment teherautóso- főmek. Tavaly télen újra megjelent. Politikusokkal, üzletemberekkel tárgyalt, aztán kivett egy lakást a belvárosban, és felszögeztette a cégtáblát. Ő éppen munkanélküli volt. Bekopogott hozzá. Elbeszélgettek, és másnap már ő volt a cég reklámmenedzsere. No meg a mindenes, mert hogy aki manapság válogat a munkában, könnyen az utcán találhatja magát. Fizetés megegyezés szerint. Ez magyarul annyit jelent, hogy tizenkétezer fix, a többit majd meglátjuk. Aztán vagy meglátták, vagy nem. Most, karácsony előtt mintha megszállta volna a szentlélek. Egyik nap meghívta a beosztottait ebédre. Mind az ötöt. Nem tudták, mire véljék a dolgot, hiszen egy héttel előbb még azzal fenyegetőzött, hogy valamennyiüket kirúgja, mert kevés a bevétel. El is hitték neki, hiszen két könyvelőnek úgy mondott föl Mikuláskor, hogy másnap már be se kellett menniük. Szorongva ültek le a terített asztalhoz. Alig fél órai késéssel a főnök is megérkezet. Széles jókedvében hozatott néhány üveg pezsgőt, és bejelentette, hogy neki vannak a világon a legjobb emberei. Ilyen jól még soha nem ment az üzlet, és ha jövőre is ilyen jól dolgoznak, ami természetesen az ő zseniális ötleteinek köszönhető, lehet, hogy a tulajdonostársak elszánják magukat a rég várt tőkeemelésre. Ha ez így lesz, jövőre is biztosítva lesz az állásuk. Fizetésemelést ugyan nem ad, de manapság már az is főnyeremény, ha valakinek van állása. Másnap délben magához hívatta. A szeme csillogásán látszott, hogy már elkezdte az ünneplést.- Te, Kovácskám! - kezdte szinte baráti hangon. - Tudom, hogy nagyon sokszor kiszúrtam veled, de én már csak egy ilyen hisztis, szarházi főnök vagyok.- Ugyan, főnök!... - szabadkozott zavartan. - Én igazán...- Semmi igazán! Ez így van. Most viszont jó a kedvem. Mit veszel karácsonyra a feleségednek?- Hát tudod, az a helyzet...- Szóval kevés a pénzed. Nem bűn az, mondd ki nyíltan! Én is voltam már leégve... Tudod mit? Adok neked húszezer forint jutalmat karácsonyra. Ne köszönd, ez jár neked, megdolgoztál érte. Délután meg elmész, szétnézel a városban. Bevásárolsz. De vigyázz, mert tele van a villamos, meg az aluljáró csibészekkel. Olvasom az újságban, hogy tegnap is leütöttek egy öregasszonyt százötven forintért. Új Hevesi Napló 15
