Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

A karácsonyfa-énekek maradtak, s üveggömbön a tükrösszemü ablak

zöld ágak közt. Aki kíváncsi lélek minden karácsony leikébe benézhet,

s láthatja: ágaskodó gyertyalángon mily sokféle az egynek hitt karácsony.

Gyertyaláng-erdők, csillag-vitte évek, én rátok nézek, ti szívembe néztek.

Kint szelesen zúg hazugság sötétje, bent gyertyaláng-erdő égtiszta fénye.

Kint hazudnak, kik hazudni akarnak,- hallom rajtad át tükrösálmú ablak de bent a csillag piros szíve csenget, s hoz a szívemen átpirosló csendet.

Gyertyaláng-erdő, tündérkék meséje vigyél el ma álomba, messzeségbe.

Jelenen túlba. Tündér szikraszámyán hadd csillogjon karácsonyi szivárvány.

Az égtiszta szó legyen csak a számon, ne ámítson el álarcos karácsony,

ál-szeretet, mely rejti szennyes titkát, s látszat-jósággal oszt ki alamizsnát,

de Te maradj, gyertyás, gyönyörű ének, könnytől, jelentől szívemet te védd meg,

s mind a szívet, melyben, bár eltemetve, valahol még a Szépség-lelkű eszme.

Maradj velem, velünk, Hűség, Karácsony, fenyőének égajkú gyertyalángon,

lobogd, Ének jelenen túli békéd: álomvaló csillagos messzeségét.