Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
- Igen. Mikor tavaly Indiába készültem, akkor is először arra gondoltam, hogy inkább fényképezni fogok. Nem tudom, nem lett volna jobb, ha állóképekben mutatom be Indiát. Legközelebb biztosan inkább fényképeket fogok készíteni. Akik az Indiai képek című filmet látták, bizonyára nem örülnének neki, ha ez a filmalkotás nem született volna meg. De egy művésznek lehet más elgondolása is, azon a szinten pedig, amelyen Sára Sándor művészete létezik, bizonyára másfajta megközelítés is hasonló vagy ugyanilyen remekműveket produkálna, mint az indiai filmsorai.- Hogyan került Indiába?- Az Indiai Filmművészeti Társaság meghívására mentem Calcuttába tavaly novemberben. Egy filmfesztivál mindig tartalmaz kötelező elemeket, jelenlétet, de azon túl az ember szabadon mozoghat. Vittem egy kis kamerát magammal, aztán nekiindultam...- ...és megszületett ez a filmremek. Hogyan lehet nekivágni egy országnak nyelvismeret és helyismeret nélkül? És hogyan érhető el, hogy pl. a különféle vallási csoportok a templomaikban vagy azok környékén megtűijék? (Gondoljunk csak a szélsőségesnek és harciasnak ismert szikhekre.)- Úgy látszik, a szakállam és az arcom, egyáltalán a külsőm nem okozott semmiféle feltűnést. Senki nem gondolta, hogy egy kívülálló, egy európai filmezi őket.- Kapott valamilyen segítséget ahhoz, hogy a Calcuttától távol eső helyeken eligazodjék?- Igen. Az indiai nagykövet úr személyesen gondoskodott rólunk. Mikor egy-egy városba látogattunk, már előre tudtuk, mit érdemes megnéznünk, mit hol találunk. Ez komoly segítséget jelentett. Talán a Cigányok című filmjének világa köszönt vissza, amikor a cigányság eredetét kutatta Indiában. Mintha életének különféle fejezeteit összegezte volna, amikor a főbb vallásokat filmen ismerteti. Ellátogat stábjával Körösi Csorna Sándor sírjához, és rá kell döbbennie: a nagy tudóst hazájában sokkal kevésbé ismerik, mint azon a földön, ahol kutatásainak jelentős részét folytatta és ahol földi hamvai nyugszanak. Ahol olyan kultusznak örvend, amilyen magyar földön élő és dolgozó embernek soha nem szokott kijutni. Vajon mindenkinek el kell vándorolnia innen, ha megbecsülésre vágyik? - merül fel bennem a kérdés. Más városban, idegen földön kell letelepednie, ha tanaihoz vagy művészetéhez értő közönséget keres? Feltétlenül meg kell előbb halnia, hogy az őt körülvevő közöny falai lehulljanak, a síri csend helyett néha emberi hangokat is hallhasson? Sára Sándor művészete és művészi egyénisége, valamint életútja nem azok közé tartozik, akiket elnyel a közöny, a meg nem értés, tönkretesz a gáncsoskodás. A világ legtermészetesebb módján egyszerűen közelebb lép, odalép az emberekhez, és ahogyan megközelíti a világot, máris kész a kapcsolat: a zártnak ismert indiai kultúrában élő emberek megnyílnak előtte, rámosolyognak, egzotikus szépségek és óriási szemű gyermekek tekintenek bele nyiltan a rájuk szegeződő kamerába, a hozzájuk közelítő művész szemébe. Filmje levetítése után azt mondja, hogy ezek a képsorok csupán egy része mindannak az anyagnak, melyet magával hozott. Többen felsóhajtanak: vajon lehetne még látni a többiből is? Mindaz, amit most kivágtak, mellékesnek tekintettek, nem lehetne ugyanígy bemutatható? India titokzatos párában úszó tájai, városai ezen a nyáron Eger közönségét érintették meg. Mikor a városra zúduló felhőszakadások után vissza-visszatértünk az Uránia moziba, a trópusi esőzéseket emlegettük. Az egzotikus tájak, városok, emberek közelebb Új Hevesi Napló 75
