Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
kerültek kicsit hozzánk. Nemcsak Sára Sándor filmalkotásán keresztül, hanem az eredeti indiai filmek világának megismerésével is. Ki hinné, hogy India a világ legjelentősebb filmgyártói közé tartozik (Évente mintegy 900 filmet gyártanak és ezeket nemcsak a hazai mozikban vetítik le, 13.000 helyen, hanem a világnak minden olyan részén, ahol népes indiai közösség él). Meghökkentő élmény, mikor Sára Sándor elmeséli, mennyire tájékozottak az indiaiak a magyar filmművészetről is. A filmfesztiválon, melyen Calcuttában részt vett, kapásból sorolják a magyar filmcímeket, filmrendezőket, és nemcsak a vájtfülűek. Az ő világukban még hozzátartozik az általános műveltséghez az is, hogy tájékozottak legyenek a filmművészet területén is. Vajon hány olyan olvasónk van, aki akár egyetlen indiai filmrendezőt is fel tudna idézni emlékezetében? Pedig a kínálat, mely az idei nyári egyetemen bemutatásra került, egyáltalán nem jelentéktelen. Nemcsak egzotikus, hanem társadalmi problémafelvetésében, problémakezelésében is különlegesen érdekes és izgalmas. Egyetlen módja van, hogy ezen változtassunk, ha több lehetőséget kapunk indiai filmek megismerésére, mint ez a nyári egyetem. Például a televízióban, krimi és a mindennapi filmrémségek, fércművek helyett. Illés Györggyel jóval később tudok beszélgetni. Bár végig jelen van és figyelemmel kíséri az eseményeket, és már az első nap összefutunk, mégis jó néhány nap és nyári vihar telik el, míg valóban leülhetünk a mozi presszójában és feltehetem azt a pár kérdést, amely talán már a mások szájából is elhangzott, én mégis valami másat remélek attól, ahol és ahogyan elhangzanak. Különleges élmény, hogy szinte kérdezés nélkül is a leglényegesebbről beszél: a tanításról és a tanítványairól. Végtelenül szerényen említi a saját sikereit, de a tanítványaira igen büszke. Sára Sándor is közéjük tartozott.- Mikor bekerült a főiskolára, szinte rögtön tudható volt, mekkora tehetség. Tudta, mit akar, és én hagytam, hadd dolgozzon a saját egyénisége szerint. Persze, a lehetőség keretein belül. A filmezésnek mindig határt szab a felhasználható anyag mennyisége. Egy bizonyos mértékig lehet elrontani filmet, de nem szabad fölösleges dolgokat csinálni.- Milyen elvárásai voltak, vannak a tanítványaival szemben?- A pontosság alapvetően fontos. Nem várakoztathatunk másokat, és mikor forgatni kell, akkor nem engedhető meg, hogy késések miatt akár egy egész délelőtti felvétel meghiúsuljon. A filmesekre ugyan jellemző egyfajta lezserség, de én szigorúan megköveteltem a tanítványaimtól és munkatársaimtól, hogy pontosak legyenek.- Milyen tanítási módszerrel érte azt el, hogy a legkiválóbb magyar filmesek kerültek ki a keze alól? Bámulatra méltó volt, mikor a tanítványaival együtt mutatkozott a magyar TV-ben. Annyira szigorú volt a rosta a főiskolán, vagy ennyi a tehetséges filmes Magyarországon?- Ahogyan Sára Sándorral kapcsolatban is említettem, a tanítványaimat mindig hagytam önállóan dolgozni. Ugyanazt a képet két ember sohasem fogja egyformán látni. Mindenki mást fog készíteni belőle. És ez a válaszom mindazoknak is, akik valaha megkérdezték tőlem, vajon nem félek attól, hogy ennyi konkurenciát neveljek ki magamnak. Minden ember önmagában véve értékes. Ahogyan a dolgokat szemléli, az mindig egyéni. Lehetetlen volna egyforma filmet készíttetni velük. És ha többféle értelmezés, különféle látásmód létezik, attól mindnyájan csak gazdagabbak leszünk.- Kivel dolgozott együtt a legszívesebben? Vannak-e kedvencei a saját filmjei között? 76 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
