Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
lefegyverezte a lillafüredi rádióőrző szakaszt október 24-én este. Két fegyvertelen egyetemista egy ávós századot! (Még le is merte írni!) A szeretteire is gondolt, akik talán nem is sejtették, hogy miben lett egy élő játékszer, hogy milyen esztelen megtorlási folyamat szenvedő szereplője lehet. Az ügyvédjével a tárgyalás előtt beszélhetett. A család régi ismerőse volt, és csak annyit mondott:- Ha van valamid, ami védelmedet segítheti, megszerzem és beterjesztem, de csak te védheted meg magad eredményesen. Légy nagyon szűkszavú és csak röviden válaszolj, és csak a kérdésekre! A tárgyalás rövid volt. Az ügyész és Koharek népbíró nem kaptak folyamatos „vallomást” a vádlottaktól, csak igeneket és nemeket. A szembesítésre beidézett „lefegyverzett”ávós tiszt a „Szocialista Haza Hőse”-ként vonult be a terembe, és nem szégyellte vallomását megerősíteni. A népbíró arcáról akkor tűnt el a gunyoros vigyor, amikor az ügyvéd átadta neki a védelem egyetlen okmányát, egy levelet, melyet a diák az egyetem rektorától kapott. Ebben a rektor, mint az ifjúság egyik vezetőjét, visszahívja az egyetemre és segítségét kéri az oktatás beindításához. Egyben tolmácsolja a BAZ-megyei pártbizottság első titkárának és a megyei rendőrkapitányság vezetőjének garanciáját személyes biztonságára. A tárgyalást néhány percen belül elnapolták, mint kiderült, jó hosszú időre. Lettek néhányan, elsősorban a Diákparlament per-letartóztatottjai, „örök előzetesek”. A perek százai futószalagon folytak. Politikai és „köztörvényes” előzetesek százaiból lettek elítélt rabok, felfüggesztett büntetésekkel kiengedettek, s néha felmentettek. Az egyetemisták meg maradtak. Hol ebbe, hol abba a cellába helyezgették őket, már az őrszemélyzet is személy szerint ismerte az ifjú összeesküvőket, akikkel a hatalom nem nagyon tudott mit kezdeni (Az ügyvéd erre mondta: „Minél később lesz az ítélet, annál enyhébb lesz!”) Végül az egri diák az emelet legnagyobb cellájában talált „otthonra”, egy 20-30 személyes terem háromemeletes ágyainak egyikén. A létszám, az összetétel folyamatosan változott, de ő stabilan töltötte előzetes hónapjait, anélkül, hogy kihallgatás, vagy tárgyalásra előkészítés történt volna ügyében. Közben fényképezték őket, megfésülve, megborotválva (Mint később kiderült, az ellenforradalom szörnyűségeiről bemutatott reprezentatív kiállítás és a borsodi Fehér Könyv részére). *** Az óriás-zárkában a hónapok során sokféle letartóztatott megfordult. Kisstílű tolvajok, bandában bűnöző lakásrablók, egy rendkívül szervezett nemzetközi sírrabló társaság tagjai ( Vezetőjük egy rendőrtiszt volt, és három ország temetőit, sírjait, kriptáit fosztogatták), nagy gazdasági bűncselekmények mérnökei és közgazdászai, közlekedési balesetek okozói, hírneves csalók és panamázók voltak a cellatársak. A diák csaknem minden cellatárs ügyét megismerte. Hallgatta nagy türelemmel a történeteket, általában „az ártatlanok történeteit”. Amikor a tárgyalások után, nem ritkán 5-10-15 éves ítéletekkel jöttek vissza a cellába, rá kellett jönnie, hogy a mesék csak az egyik fél verziói és valóságtartalmuk meglehetősen irányított. A politikai cellatársak általában is hosszabb ideig voltak előzetesben, kivéve a miskolci véres eseményekhez kapcsolt perek vádlottjai, mert azokat gyorsan állították Új Hevesi Napló 65
