Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
bíróság elé, még akkor is, ha a „gyilkos” egy amatőr felvételen felismerhető járókelő volt. Borsod megye csaknem minden helységéből „bevonult” valaki a nagy elszámoltatásra. Valamilyen bosszúra mindenütt készülődött valaki. így azután sokszor összefutottak a jövők-menők között régi ismerődök, harcostársak. Sokan a 2. világháború orosz frontján találkoztak először, többük vitézségi éremmel kitüntetett Don-katona volt. '56 októberében szereplők, majd most letartóztatottak lettek. Itt találkozott a doni „reteszállás” hős, golyószórós szakaszvezetője zászlós parancsnokával, és egymást segítve emlékeztek vissza az embert próbáló, kegyetlen orosz télre, bajtársaik halálára, a visszavonulása és a hadifogságra. A tisztet „antifasiszta iskolába” vitték, ahol Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és Andics Erzsébet tartottak nekik - többszáz magyar hadifogoly tisztnek - generális „agymosást”. Megkísérelték intenzív átneveléssel létrehozni a kezdeti „káderállományt” az itthoni hatalomátvételre. Többen is megjárták az orosz frontot, volt, aki 3 év fogság után idegen világba tért haza, félig megnyomorodva. Keserves emberi életek, „kisembersorsok” sorolódtak a beszélgetésekben, az önkéntes, önelszámoltató kitárulkozásokban. A gondolatok sodra időnként, álom nélküli éjszakákon a diákot is elkapta. Esélyeiről tépelődve felmerült benne, hogy kiszabadulása után, honnan és hová indulhat? Biztos lehetett benne, hogy „negatív nulláról”, megbélyegzetten, valahol talán elkezdheti építgetni jövőjét, ha a hatalom a maximális munkateljesítményért ezt megengedi. Valahogy azt érezte, hogy a „kintiek” elfelejtették őket az elmúlt 6-7 hónap alatt. Semmi jelét nem érezte az egyetem támasztó jelenlétének. A beszélők a szülőkkel, a húgával családi keretben és az ügy keretében maradtak. Ezeken a találkozásokon inkább az ő szemükben látta a börtönvilág rettenetét és a félelmet. A szerelem, az alakuló csodálatos kapcsolat, letartóztatásával, a börtönbüntetés árnyékában, sokszor szakításra ösztönözte. Nem kötheti magához évekre a lányt, mert az számára is kegyetlen rabság lenne! Mégis írta szerelmes leveleit WC-papírra, 3 cm-es tintaceruza-csonkkal és csempésztette ki a szabadulok cipőbetétje alá rejtve. Jó volt ellenőrizetlenül írni édesanyjának is, bármily nagy volt a kockázat (Az csak jóval később jutott tudomására, hogy a kicsempésző köztörvényes ,jóbarátok” egy része szemérmetlen zsarolásra használta fel a leveleket, és jelentős összegeket csaltak ki az egyébként is létminimumon élő családtól. A börtönön kívüli életről, a politikai helyzetről azért a kialakított hírcsatornákon valami mindig beszivárgott a börtönbe. A hírcentrumok, kellő óvatossággal, de működtek, mert voltak kockázatot vállaló emberek. Különösen fontos szerepet játszott ebben a fogorvosi rendelő, a borbélyszoba, a sokat vállaló, fáradhatatlan Szoboszlai doktor bácsi, a könyvtáros és a napi séta. A fegyelem a szolgálatban lévő smasszerek összeállításától függött. Voltak „lazább” fegyőrök is. Leggyorsabban az amnesztia-hírek terjedtek, általában havonta kétszer is, de sohasem igazolódtak. A diákhoz a fogorvos közvetítésével tudtak évfolyamtársai híreket és információkat eljuttatni. *** Érdekes emberek, személyiségek egész sora lett hosszabb-rövidebb ideig cellatársa, akikkel kivétel nélkül igen jó kapcsolatba került. Megtanulta, hogy itt nagyon fontos az, hogy valaki meghallgassa a fenyegetett és veszélyt érző embereket. Türelmesen 66 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
