Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Brúnó bácsi nem tudta lelkében feldolgozni a kapott ütéseket. Napokig ült mozdulatlanul és kezdte mesélni a két fiúnak életének nehéz szakaszait: az illegalitás állandó fenyegetettségét, a Gömbös-szobor felrobbantásának veszélyeit, egy nyilas pártház elleni támadást (amikor sebesült társát többszáz méteren a hátán vitte egy liftaknába, a rejtekhelyre), a sok-sok életveszélyt, amibe sodródott. Szerencsés volt, minden alkalommal megmenekült. De most láthatóan félt.- Vigyázzatok és nagyon figyeljetek! Ti nem ismeritek ennek a hatalomnak a természetét! Ez maga a pokol! Én tudom! Benne éltem! És senkinek ne higgyetek! - mondta. *** A diákot április 3-án váratlanul felvitték egy kihallgató szobába. Egy nagyon udvarias nyomozó fogadta, leültette, majd közölte, hogy lezárták a nyomozati szakaszt, holnap átszállítják a Megyei Börtönbe, és az ügyet átveszi az ügyészség. Még néhány kérdést feltett pontosításul, és hirtelen közölte, hogy ismeri édesanyját az egri Mecsetétteremből (A diák édesanyja valóban ott dolgozott). Úgy véletlenül azt is megjegyezte, amikor az utolsó jegyzőkönyvet aláírta, hogy a bíróságon visszavonhatja vallomását, hivatkozva kényszerítő módszerekre. Közben sunyin figyelte a diák arcát, de az erre sem reagált (Még élt benne Brúnó bácsi figyelmeztetése!). Rezzenéstelenül, merev arccal hallgatta a bizalmaskodó nyomozót, aki a sikertelen próbálkozások után gyorsan a cellába kísértette a fiút. Búcsúzott, ha rövid időre is, a cellatársaktól. Tudta, hogy jönnek utána. Ismét teherkocsira szállt, és hamarosan a Fazekas úti börtön első emeletének első cellájába osztották be. Kicsi, teljesen telített cella volt, hét emberrel. Amikor beléptették, a rabok majdnem nevettek.- Hol lesz a helye? - kérdezték. F. Lajos, egy ismerős egyetemista már a zárkában volt. Őt a titkos ÁVH-s iratok ismerete miatt tartóztatták le. Éjjel csak „élén” tudtak aludni a padlón, s csak együtt fordulhattak másik oldalukra. Jó volt a szardíniás-doboz hasonlat erre az állapotra. Két-három nap elteltével már hívatták az ügyészhez. Egy szenvtelen alak, néhány hivatalos szófordulattal adta át a diáknak a vádiratot. Közölte, hogy hamarosan kitűzik a tárgyalás napját, de ha van jogszerű észrevétele, ügyvédje útján megteheti. Fél óráig tanulmányozhatta az iratokat, az aláírt tanúvallomásokat. Némelyikük nagy meglepetés volt, de ha a kényszerítő hatásokra gondolt, már nem annyira csodálkozott. A vádirat egyetlen gépelt oldal volt. Kiderült, hogy egy háromszereplős pert kreáltak, három gépészmérnök hallgatóval, akik 1956. október 22-től november 4-ig a Diákparlament szervezetében fejtették ki a népi demokrácia megdöntésére irányuló bűnös tevékenységüket. A cellatársak között volt egy jogász, aki tudta, hogy a BHÖ 1/2 alapján emelt vád 15 év börtönbüntetést is vonhat maga után. Az elsőrendű vádlott a diák lett (valószínű, hogy X-es származása miatt). A diák azon az éjszakán nem tudott aludni. Igyekezett a röhejes vádiratot nem komolyan venni, de az idős katona intelme is a fülébe csengett:- Ez a rendszer maga a pokol! Már azt számolgatta, hogy 38 éves lesz, amikor kiszabadul. Legszebb éveit rabolják el tőle egy ávós tiszt jelentése alapján, aki azt állította, hogy egy társával együtt 64 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
