Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
tartalmazó ládát Alexandriába, onnan Észak-Afrika nyugatabbra eső városaiba, majd a spanyolországi Cartagenába, végül - Sevillán és Toledón keresztül - Oviedóba menekítették, ahol a király és Urbano püspök (713-737) vette oltalmába. - VI. Alfonz király díszes ezüstlemezekkel boríttatja be a kincses ládát, amelyen az 1113-as évszám látható. A múltban többszáz év is eltelt, míg a ládát kinyitották, hogy tartalmát szemrevételezzék és leltárba foglalják (az ismert évszámok 1075, 1113, 1590, 1765). Jelenleg évente háromszor mutatják be a híveknek. A kendő anyagának és szövési technikájának vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy a lenvászon - akárcsak a torinói halotti lepel - a Közel-Keleten készült. Max Frei 1978-ban végrehajtott pollen-analízise ebben az esetben is igazolni tudta a kendő történelmi útját Palesztinától Spanyolországba, beleértve az észak-afrikai kitérőt is. A laboratóriumi vizsgálatok bebizonyították, hogy a kendő foltjait az AB vércsoporthoz tartozó embervér alkotja, akárcsak a torinói halotti lepelét. A C 14-es radiokarbon kormeghatározás - mely nyilvánvalóan helytelenül a 13-14. századra datálta a torinói leplet - itt is tévedett, amennyiben az oviedói kendő keletkezését a 7-8. századra tette (Talán a különböző mértékű szennyezettség miatt?). Pedig a két relikvia minden valószínűség szerint egykorú és történelmi pályafutásuk is egyszerre indult. Mi bizonyítja ezt? - Ha a kendőt középen összehajtjuk, a jobb és a bal félkendő vérfoltjai pontosan fedik egymást. Mint ahogyan pontosan fedik a torinói halotti lepel képmása ráhelyezett arcának vérfoltjait. Giulio Ricci prelátus, aki alapos kutatómunkát végzett mindkét relikviával kapcsolatban, mindebből az alábbi következtetéseket vonta le: a két textília ugyanannak a halottnak az arcát fedte, alul az oviedói kendő, fölötte a torinói halotti lepel; ez magyarázza, hogy ez utóbbin nem jelenik meg a kendő valamennyi vérfoltja (csak az erősen vérző sebektől eredők). - Hogyan lehet akkor a torinói lepel fiatalabb, mint az oviedói kendő? íjgy Lenin-díjas fizikus... Az 1993. évi római szindonológiai kongresszuson részt vett Dimitrij Kuznyecov Lenin-díjas orosz fizikus, az egyik moszkvai kutató laboratórium igazgatója is. Hazatérve alaposan áttanulmányozta a három laboratórium (Zürich, Oxford, Tucson) tevékenységéről a ,,Nature”-ben közzétett adatokat, majd úgy nyilatkozott, hogy a radiokarbon kormeghatározást végzők figyelmen kívül hagytak két fontos körülményt. A len feldolgozása során - akár kézi, akár gépi úton történik - elvész a növény külső, zsírokban és proteinben gazdag és egyben radioaktív szénben szegényebb külső rétege, és megmarad a belső rostos anyag, mely radioaktív szénben sokkal gazdagabb, és amiből aztán a lenvászon készül. így születhet meg az az anomália, hogy a lenből készült termék fiatalabbnak mutatkozik, mint az egykor élő növény, amelyből előállították. Kuznyecov másik észrevétele a chambéry-i tűz következményeire vonatkozik. A tűzvészben átizzott ezüstkazettában fellépő hő a fizikus számításai szerint akár 40 százalékkal is megnövelhette - az egyéb szénizotópok rovására - a radioaktív C 14-es izotóp mennyiségét, ami ismét a lepel látszólagos „megfiatalodásának” irányában hat. A két tényező kombinált hatása 12 évszázaddal is módosíthatja a három laboratórium eredményét, ami az 1-2. századba helyezi a lepel keletkezésének helyesbített idejét. Kuznyecov egy, az izraeli En-Gediben folyó ásatásokból származó és ismert korú lenvászon darabbal végre is hajtotta a vonatkozó kísérletet, mely elméleti számításait mindenben igazolta. Mint ahogyan igazolták a pompeji ásatások során szerzett tapasztalatok is: a Kr. után 79-ben a Vezúv izzó 42 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
