Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

melynek minden része vertvasakból való, felső részén minden ragyog az aranytól. Mellette a szélben leng hatalmas zászló, fehér s vörös színe, messziről látható.

Dölyfösen ül ott fenn, szemeit forgatja nézi a sereget, rajta szemlét tartva, szeme vérben forog, vörösük az arca, hasa egy nagy potroh, őszül már szakálla.

Télen is izzadott, kövér és gömbölyded, heréletlen koshoz hasonló a rút test: derekán selyemöv, paszományos, ékes, ragyog rajt' a sok gyöngy, valamennyi fényes.

Tollas kalpag fején, derekán ezüst kard, szép tőrt visel mellé selyem öve alatt; ragyog a dolmánya, amit éppen visel, prémje aranyszállal ékesítve szépen.

Három-három vezír, kik mellette állnak, köztük egy alvezír, mind páncélban vannak. Állnak mint bástyafal, amely óv várkastélyt ellenség s fenevad nehogy átugorjék.

A díszes szekeret csődörcsikók húzzák, mellettük sok deres, váltásnak azt szánják. Aztán gulya ballag, sok-sok erős bivaly, ott egy ökörcsorda, itt sötétpej lovak.

Szekér után léptet sok kényes paripa, van mindegyikének bíbor takarója, aranyos a kantár, aranyból a zabla, és a nyeregkápát vertarany borítja,

vas helyett a kengyel színaranyból készült, alul takács szőtte tarka hasló feszül.

Paripák sörénye s farka kiszínezve, egyik része veres, a mása meg szürke.

Éber tekintetük, sohasem riadnak, pajkos némelyikük, egymásba harapnak. Olykor ágaskodnak s ficánkolnak szépen, majd lépésre váltnak hátraszegett fejjel.

Szilaj a járásuk, szügyük kifeszítve, combjuk összeszoml, vágtába lendülve, az ember azt hinné, szinte hogy repülnek, lábuk földet sem ér, zihálva ily nagy test.

Lovagolják őket vadászok, solymászok, karjukon megülnek fürge vadászsólymok, kopók és agarak nyargalnak mellettek, őrzik gazdáikat, s mint szélvész repülnek.

Kocsi előtt veri üstdobját sok dobos, szól a trombita is, s jőnek a dudások, némelyek dalolnak, citerát pengetnek,

16

VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október