Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
császárt s királyokat bátrakként dicsérnek. Visszhangzik a mező s ott fenn a hegyorom, véled hogy mennydörög s lehull csillag s mennybolt: ily képpen lármáztak a léviták hajdan, midőn Jerikónak falai omoltak. íly lármától szökött, a Sinai hegynél talpra mindaz, kijött hallani Istenét, s mert várni nem tudott ott félelem nélkül, dörgött és villámlott titoknak jeléül. Van-é, ki elmondja mindeme csodákat? Hallik föld moraja, ahol a ló vágtat, fü sehol sem sarjad, nem terem a búza - épp egy esztendő az, hogy e had pusztítja. Üresek a vályúk, malac nem keresi, erdőn a vad sem fut, üldözőjét féli, aláhull a madár a levegőégből, ahogy alant indul sereg a völgymélyből. Ahol elvonulnak, a por köddé válik, mintha hegyoromra felhő ereszkedik. Mezőn, hol vonulnak, hajnaltól napestig, paloták és falvak romja üszkösödik. Elapad a víz is, ahol táboroznak, ezért indulnak is neki a gázlónak, maguk megszámlálván, gyorsan hidat vernek, aztán tíz nap múltán a folyón átkelnek. Ez a félelmes had dúl erdőt s ligetet, miként a sáskaraj tarolt szántóföldet, midőn Egyiptom és királya vétkezett, s nyolcadik csapásként ezáltal szenvedett. Vajh, ki olyan bátor, hogy bevárja őket? Látva, bár csak távol, tőlük nem ijed meg? Vélem, hogy despota, cár és szultán retteg, s kardot ki sem vonva, mind elmenekülnek, éjjel-nappal futva, vissza sem tekintnek. Lőkös István fordítása Új Hevesi Napló 17
