Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

verik a sok dobot, vígan menetelnek.

Ott teli torokból csendül fel az ének, emitt a korsókból nagy mohón vedelnek. Előttük lóháton turbános vezírek, buzogányt lóbálnak, olykor hátranéznek. Csillog a fegyverük, arany ragyog rajtuk, lebben hátuk mögül színes kalpagtolluk. Minden vezir előtt lovagol főlovász, fülében fülfüggő, s visel kis koronát, hozzá arany pajzsot, színaranyból lándzsát, rajta kicsi zászló, viszi ura lovát, így özönlik, vonul a hatalmas sereg, mellettük lovagol sok-sok asszír herceg, bánok, hírnevesek, főrangú kenézek, nagyrabecsült nevek, szolgák meg vitézek. Nagy málhás szekerek nyikorogva mennek, cammog a sok teve, mind terhet cipelnek, emitt ökörcsorda, amott juhnyáj ballag, mögöttük hajcsárok fütyülnek, rikoltnak.

Nem nyugszik kezükben sem ostor, sem korbács, űzik, hajtják őket, mind merő izzadság; megszámlálhatatlan a szekerek száma szintúgy számolatlan állatok csordája. Holofemész jő most serege nyomában, aki parancsnokol nyalka daliáknak.

Megannyi hű szolga, körülötte vonul, nyílvessző meg íjak kezükben, vállukon.

Mások parittyákkal jól felfegyverkezve, köveknek halmaza ingükbe kötözve, számosán kopjákkal, mit vállukon visznek, kivont szablyáikkal megint mások jőnek.

Ők köntöst levetve, ing ujját feltűrve, harisnyát és inget övük alá kötve, gyorsabban szökellnek ligeten és erdőn, mint oroszlán űzte karcsú szarvasünő.

Ezeket oldalról szekérsorok óvják, szekérsort a síkon erős lovak húzzák, köztük s a had után vértesek nyargalnak, kopják s éles szablyák kezükben ragyognak, alattuk erős mén, robusztus paripa, s vértes mind harcra kész, nem gondol a sarcra. Mellettük sok lovász gyalogszerrel lohol, csokomyi vadvirág ék a sisakjukon.

Egyik elől rohan, más köpenyt igazgat, a ló mellett halad, gondja a kengyelvas.

És e forgatagban felmagaslik éppen mindeneknek ura ülve egy szekéren,

Új Hevesi Napló

15