Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
S ugyan vajh ki véli, hogy lesz olyan erős, kiálljon baj vívni véled csatamezőn? Légyen most a döntés, amiként kívánod, válaszd meg, hogy miképp győzzön akaratod. Népednek öröm lesz, s vidám majd az ország, midőn Téged tisztel uraként a világ. Sok késő ivadék áldva emlékszik rád, ki pőrén születtél, s ma tiéd a világ. Hírneved fennmarad, dicsőség lesz útad, míg ragyog egy csillag, s folyók nem apadnak.” Ekképp dícsértetvén, felbuzdul a király, mint a hullámverés, ha jő a tengerár, avagy mint az, aki tilosban vet hálót, s fejét úgy emeli, mint a mérgeskígyó. „Ti hű alattvalók”, mondja, „nosza tüstént hívjátok szolgálóm, a hív Holofemészt!” Jöttekor így szólal: „Drágagyöngy koronám, aranytollú nyilam! Mindenkor Te voltál csataviselésben bátor, ki üldözted, legyőzted, megverted én ellenségimet. Ezért most Tenéked így szól a parancsom: gyüjtsél seregeket, s mi csak kell a harchoz, s indulj el az úton, mely Nyugatra vezet, tartományt és várost leigázni rögvest. Reszkessenek tőlem, és mind tiszteljenek, szóljanak dicsérve, hallván a nevemet.” Nyomban végigjárja ura birodalmát, gyűjtve harcosokat, sok bátor katonát. Seregét számlálva, gyalogosa éppen, kikkel hadra kelhet, volt már százhúszezer. Ifjak s erősek, bár álluk alig pelyhes, kitartó mindahány, várostromra készek, avagy harcra kelni, csatamezőn vívni, íjat feszíteni, karddal vagdalkozni. Vannak még lovasok, alattok paripák, tízezret csapatjok s még kétezret számlál. Szorítva a kantárt, egyként lovagolnak, a harcra készek már, nyihognak a lovak; vágtatnának gyorsan, ficánkol mindahány, s orrlikával fújtat, a fejét kapkodván. Veszélyes nyilakkal vannak felszerelve s sok éles szablyával, csillog a veretje. Cifra ruhában ők olyak, mint tavaszban a szép széles mező sok tarka virággal, fejőkön kék s fejír tollal ékes csákó, a tolla lehajlik, mintha volna fátyol. Van ki emel pajzsot, zászlós kopját lenget, 14 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
