Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

ölte Arfaxátot s feldúlta táborát.

Ninive kapuján vígan özönlöttek, rabsereget hajtván vasban, bilincsekben.

Kevés menekült meg, sokan elhullottak, házak teltek kinccsel, mit tőlük raboltak. Dicsérte vitézit, jutalmazta mindet, mindnyáját ismerte, ki jól verekedett.

Vezírit most hívja, majd leül közéjük, szóra nyílik ajka s így fordul feléjük:

„Hősök: általatok győzedelmeskedtem, teljesült óhajom, s amit elképzeltem.

Dicső tetteitek felmagasztaltatnak, nagyságtok, vitézek, példa a világnak.

Most pedig, hogy többé senki sincs előttem, ki a földkerekén ne rettegne tőlem, mindazok, kik eddig szomszédaim voltak, kívánságom szerint vegyék parancsimat.” Mind őt nagy vígságban igen dicsőítik: hatalmát szavakkal egekbe emelik.

Követek indulnak rárószámyon járva, hetedhét határon, városról városra.

Viszik parancsait Nabukodozomak: óhajt ura lenni a kerek világnak.

De még alig pirkad, a királyhoz térnek - hódoló országra s népre hogy nem leltek.

Ettől elámulva előbb csak gyötrődik, aztán tajtékozva már fenyegetőzik.

Dühödten kiáltja: elpusztul egy szálig, aki megtagadja majdan parancsait.

Ordítozik tovább: „Majd én megmutatom - mégpedig hamarvást -, hogy én is ki vagyok; Karmel és Libanon, Damaszkusz és Cedar, végig a Jordánon egész Galilea sőt még Szamária és Jeruzsálem is, meg Etiópia, fogja emlegetni, mely erős hatalmam honon innen és túl, hogy birodalmammal vívni had nem indul.” Trónja vertaranya drágakővel ékes, a királyi pompa jeleitől fényes.

Ülve méltósággal, időt nem veszteget: esküvel fogadja megzsarolni őket.

O! milyen botorság a jövőről szólni, róla álom után, ész nélkül ítélni.

Ember azt nem látja, ha mindenség ura, mindenek tudója véle nem tudatja.

A király most őrjöng, míg nap le nem nyugszik, s orcája a fénylő tengermélybe bukik.

12

VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október