Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Csontos Ildikó: Carman, Teremtés
az Ecce homo tételeknél kiegészült a filozofikus közlendőnek megfelelően egyiptomi és mezopotámiai mítoszokból vett idézetekkel. Miről is szólhat ez a balett, melyben mindenfajta zenei elem, mozdulat, beszéd, látvány, gomolygó füstköd, a színpompás-leleményes kosztümök, a monumentális, nagyszabású, látványos megjelenítést szolgálták? Folyamatában jelképes-látomásos jelenetek váltakoztak, gyerektáncosok döbbenetesen érett, komoly megformálásában. Hogyan lehet a tánc nyelvén megjeleníteni a Föld kialakulását, évmilliárdok eseményeit összesűrítve a kezdeti őskáosz állapotától az ember kifejlődéséig? Ködben és éjsötétben gomolyognak, harcolnak egymással az őselemek, a tűz, a víz, a levegő. A gigantikus méretű, harsogó, dühös kavargásból lassan kivilágosodik, letisztul az őstenger képe, megjelenik az élet a Földön. Külön tánctételek: Kambrium, Triász és Jura, vagyis a halak, madarak, állatok kifejlődése. Mindez egyre ragyogóbb és fényesebb megvilágítással, színpompás jelmezekkel. Újszerű szcenikai lelemény volt a füst alkalmazása. Őszintén meglepett a gyerekek fegyelmezett játéka és tánctudása, a szerepekkel való azonosulásuk. Magával ragadó élményt nyújtott a Teremtés, melyet a koreográfusok talán mementónak is szántak: a Föld közös érték, évmilliók során alakult ki mai életterünkké. Földünket jobban meg kellene becsülni, s benne az embert, önmagunkat és másokat. A filozofikus, elvont tartalom mellett mindenki élvezte és értette a produkciót, melynek sikerét a lelkes ünneplés és taps bizonyította, melyben a kis előadók és tanáraik: Barta Dóra és Mirkóczki Zita részesültek. Cs. I. Teremtés A Pódium balettiskola előadása Pintér Tímea és Pátkai Balázs Carmen és Don Jósé szerepében Új Hevesi Napló 71
