Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖZÉLET - Murawski: Döghullám
fflurawski fflagdolm: Döghullám Néha megesik, hogy a szél, miután felkorbácsolta a tengert, hirtelen eláll. Rezzenéstelen csend lesz. Az egyik legkönnyebbnek tűnő ősi elem, a levegő mozdulatlanságában is tovább uralja a nála nehézkesebb vizet, így az kénytelen tovább mozogni. A tehetetlenségi erő viszi tovább, míg az egymást lökdöső hullámok végül ki nem oltják egymást. A szél elállta után is hullámzó víz neve döghullám a tengerparti népeknél. Az emberi társadalmak döghulláma a véget érni soha nem akaró emberi butaság, a rossz társadalmi beidegződések, a belénk nevelt előítéletek és a politikai machinációk egyfajta speciális elegyéből tevődik össze. Voltaképpen az ostobaság és műveletlenség az, ami mozgatja, mégis mindez bonyolultabbnak látszik. Közel egy évtizede már, hogy Magyarországon rendszerváltás történt, mégis tovább hullámzik és hömpölyög az előző rendszer nemtelen hordaléka. Ugyanaz az értékrend látszik továbbélni abban a felfogásban, melynek nem igénye a kultúra, jutalmazási rendjében a sport (mely a műveletlen ember számára is érthető) mindig milliós nagyságrendben szerepel, ugyanakkor a művészet, a kultúra párezres tételekkel is elintézhető, vagy pedig egyszerűen elhanyagolható. Valaha szokás volt együttérezni az árvákkal, elesettekkel, a rászorulókat pedig támogatta egyén és társadalom. A régi rendszer széthullása előtt észveszejtő sebességgel indult meg a saját zsebre dolgozás, az állami vagyon pre-privatizálása, licit nélkül, önszorgalomból. Az abban a korszakban meggazdagodottaknak felfogása már teljesen más. Alapelvük a hajdani paródia szerinti (Ami a tiéd, az az enyém is, de ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd), ennek szellemében igyekeznek megvalósítani egy olyan társadalmat, mely kizárólag nekik kedvez, mit sem törődve az általuk kisemmizettekkel. Számukra kezdett épülni egy szép, új világ, melyben a társadalom fennmaradó részének legfeljebb cseléd, munkás, rabszolga szerep juthatott. Ez is a "Minden a miénk - ez a tietek..." című döghullám, a mindenkori önzés és harácsolás nevében. Ma már fel se kapja a fejét senki, ha effajta durvasággal találkozik, csak rezignáltan legyint, és igyekszik mielőbb kijutni ebből a „hullámverésből”. Sokáig érthetetlen és felfoghatatlan volt számomra, vajon milyen logika szerint működik mindez a „gesztenyekapirgálóknak”, míg végül rá kellett jönnöm, hogy a harácsoló, aki rendszerint igen ostoba, ámde ravasz ember, úgy gondolja, hogy lopni, sikkasztani könnyű. Ilyen módon meggazdagodni is az. Tehát mindazok, akik nem követik az ő példáját, azok szerinte végtelenül buták lehetnek. Magyarán szólva lenézi, hülyének nézi a társadalom mára már szó szerint lenyomorított rétegeit, mindazokat, akiknek a kifosztásában tevőlegesen közreműködött, és akik valami - számára érthetetlen - oknál fogva ragaszkodnak olyan elavult dolgokhoz, mint tisztesség, becsület, íratlan törvények, egyszóval egy olyan értékrendhez, melynek köznapi neve morál. Ezek az anomáliák, vagy mondjuk, döghullámok mindaddig fognak továbbélni, míg az elnyomottak és kisemmizettek fel nem emelik a szavukat ellene. Csakis egy jó értelemben vett társadalmi összefogás törölheti el a rossz beidegződéseket. Ehhez viszont arra van szükség, hogy mindenki a saját környezetében azonnal tiltakozzék ellenük, s ne vegye látatlanba, hallatlanba mindazt, ami sérti vagy megalázza. Ha nincs emberi butaság, rosszul értelmezett szerénység, nincs ami mozgathatná a társadalmi döghullámot sem. 54 VIII. évi Ham 4. szám - 1998 augusztus
