Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: Szabad kézzel
KÉPZŐMŰVÉSZÉT jámbor Ildikó: &*ya£a Már iskolássá cseperedett a rendszerváltás óta született korosztály, csakhamar tárlatlátogató is lesz. Mindenestre vannak köztük rajzoló gyerekek, hiszen ez a generáció az audiovizuális hatások tömkelegében nevelkedik. Számukra a szabad kézzel kijelentésnek csak egyetlen esztétikai értelme van, s eszükbe sem jut afféle hát mögötti gondolat, hogy a képzelet és az alkotás megkötöttsége alóli felszabadulást jelentsen. Huszonöt Heves megyei alkotó kiállítását rendezték meg májusban Egerben a belvárosban a Tábornok Házban (A történelmi levegőjű patinás épület sorsa felett egyébiránt egy évtizede nem tud dűlőre jutni a város önkormányzata, s így szorgalmazza az eladását, noha remek galéria lenne. Most a földszinten túrkálók működnek, az emeletet időről-időre birtokba veszi a „magas művészet”). Szabad kézzel és szabadon festenek, mintáznak az alkotók, tán soha ilyen nagy felelősséggel, mint mostanság. Évek óta rendez számukra a megye, a város (s a közös fenntartású Megyei Művelődési Központon keresztül) csoportos tárlatot. A legalább három generációnyi helyi művésztársadalom mostanra már nemcsak a lehetőséggel él, de a felelősségét is érzi egy ilyen megmutatkozásnak. Ki-ki vérmérséklete és világnézete szerint nyilvánít véleményt a müveivel szabadon, s egyre magasabb színvonalon. A megye „nagy öregjei” a tőlük megszokott és általuk garantált értékek felmutatásával {Nagy Ernő bükki, tiszai tájképeivel, Király Róbert mitológiai ihletésű kisplasztikáival, Oskóné Bódi Klára időtlenségbe vezető keresztény témájú tűzzománcaival), Balogh László strukturalista fénytanulmányaival) jelentkeznek. Dohnál Tibor a végleteket keresi {Játék a tűzzel). A generációs hovatartozást megcáfolva fogalmazta át eddigi munkáit s önmagát Kishonthy Jenő, aki ideológiai kötöttségtől mentesen portrékat és emberi viszonyokat fest. Akvarelljei a lelkek mélyéig hatolnak. Ilyesmivel próbálkozik szobrászként Pusztai Ágoston, aki tanulmányaiban Petőfi géniuszának időtlenségét igyekszik megragadni. Felesége, Erdős Júlia textilművész is a stilizálás, elvonatkoztatás irányában halad. Textilképei {Finnlandia, Sárkány) dekorativitásuk mellett a tömörítés töprengésre késztető példái. A középgenerációhoz tartozó másik művészházaspár, Debreczeni Zsóka és Pelcz Zoltán nemcsak életformát, hanem alkotói együttgondolkodást is vállalt, amikor felépítette külön világát Szilvásváradon. (Ide jönnek hozzájuk zarándokhelyre a művésztársak, és innen küldik üzeneteiket szerte a világba). A Cs. emlékére dedikált samottszobor szügyig besüppedt római lovaskocsi két lóval, mintha a saját generációjuk küzdelmének szimbóluma is lenne. Az élet alapkérdéseinek nyomába indult szabad kézzel, de nap mint nap megtapasztalt korlátok között Paparó Ibolya. A közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt festőművész a sejtek titkait, törvényszerű és kóros áramlását festette irgalmatlan igazságkereséssel. Félje, Herczeg István festőművész-grafikus a társadalmi folyamatok olykor részletező, olykor szimbólumokban rögzített elemzésével próbálkozik, hasonlóan szembesítő kegyetlenséggel. Rénes György parádi üvegtervező művész kisplasztikáiban a lehetőségeket (kiutakat?) kutatja. Az anyag törvényeinek engedelmeskedve készülnek üvegplasztikái, ugyanabban a témában, de több alakban. IJJabb Herczeg István üvegművei a természetet utánozzák. A kő és a kvarc keménységével élőlényeket mintáz. Az élővel kísérti az Új Hevesi Napló 55
