Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖZÉLET - Jenei György: A helyi politika és a civil szervezetek
szolgáltatás milyen szélességben és milyen mélységben elégíti ki a lakosság szükségleteit. A rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználása, illetve a teljesítmény minőségének együttes követelménye fejeződik ki abban, hogy a közszolgálat egészének vagy egyes területeinek korábban inputra orientált értékelési rendszerét az eredményességre orientált kritériumrendszer váltja fel, amelyben egyaránt szerephez jut a költség-haszon elv és a teljesített szolgáltatás minősége. A civil szervezeteknek - különösen az Európai Uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése miatt - tudatosan kell törekedniük arra, hogy a magyar önkormányzatok működési sajátosságaiban érvényre juttassák a modern önkormányzati működési követelményeit. Erre nyilvánvalóan más lehetőségek kínálkoznak, ha a civil szervezetek az önkormányzati irányításban is szerepet vállalnak, és más eszköztárat kell alkalmazni, ha konstruktív partnerként vesznek részt az önkormányzati vezetési és irányítási folyamatokban. Meddig terjedjen a civil szervezetek politikai szerepvállalása? A lokálpatrióta indíttatású civil szervezetek csak akkor élnek jól a helyi politikai autonómia lehetőségeivel, ha nemcsak a döntések megvalósításában vesznek részt, hanem a döntések meghozatalában is. Ez nemcsak részvételt jelent a döntéshozatali folyamatokban, hanem a megvalósításban való részvétel is biztosíthat olyan pozíciót, amely a döntések tartalmát és megvalósításának ütemezését egyaránt befolyásolhatja. Célszerű tehát elkülöníteni egymástól a részvételt és a befolyást és nagyot téved az, aki a részvételi pozícióval azonosítja a befolyásolási lehetőségeket. Újabban egyre inkább teret nyer az a felismerés, hogy a közpolitikái folyamatban a történések nem a „felülről-lefelé” logika szerint alakulnak, hanem különböző okok következtében a döntéshozatal során lényegében megvalósítási kényszerekre, késztetésekre válaszolnak, és ezért a döntés és a megvalósítás szakasza nem különíthető el, hanem a döntések nagy részét a megvalósítás során pillanatnyi kényszerekre reagálva, a körülmények részleges ismeretében, intuitív alapon kell meghozni. A közpolitika tehát bizonytalanságokkal és váratlan fordulatokkal telített. Az „alulról-felfelé” közelítésben a - fenti közpolitikái definíció alapján - a megvalósítási folyamatok olyan alapvető problémái kerülnek látószögbe, amelyek a „felülről-lefelé” közelítésben nem tűnnek elő. Először is kiderül, hogy a megvalósítás során az egyes közpolitikái programok és cselekvési sorok kölcsönhatásos kapcsolatba kerülnek más programokkal és akciókkal. Ez a kapcsolat - amely sokszor konfliktusos alakot is ölt - lényegesen befolyásolja-modifikálja a közpolitikái folyamatot önmagában, és nemcsak az időzítést, hanem a lényegi tartalmat is. További bonyodalmat okoz, hogy az életbe léptetett programok sohasem légüres térben érvényesülnek. A korábbi programok és akciók minden új program esetében természetes közeget alkotnak, és a megvalósítás során alkalmazkodni kell azokhoz a feltételekhez és követelményekhez, amelyek a korábbi programok eredményeképpen állnak elő. Ezek a - konfliktusokkal telített - alkalmazkodási folyamatok olyan kompromisszumokat és alkukat tesznek szükségessé, amelyek megbontják a közpolitikái döntések eredendő logikai szimmetriáját. Hiszen kompromisszumokat kell találni egymással konfliktusban álló értékek és érdekek között. Csak a megvalósítási folyamatban derült ki például, hogy milyen a program hatása a megcélzott társadalmi rétegekre; csak ebben a fázisban derült ki, hogy a program milyen mértékben vált ki olyan érdekérvényesítő Új Hevesi Napló 49
