Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖZÉLET - Jenei György: A helyi politika és a civil szervezetek
.% ■C^T-é' áítafszervezett Cívííszervezetek konferenciája anyagáBof: Jenei György: A helyi politika és a civil szervezetek A civil szervezetek és a politikai autonómia Jacques Maritain egy helyütt azt írta, hogy „Eddig még egyetlen demokráciának sem sikerült megvalósítani a demokráciát”. Ez alatt azt értette, hogy amennyiben a valódi demokrácia a helyi és autonóm önkormányzatban gyökerezik, akkor még a fejlett nyugateurópai demokráciában is sok a rendeznivaló. Ez fokozottan érvényes a kelet- és középeurópai demokráciákra, amelyekben a demokrácia deficitjei még tetemesebbek, hiszen úgy tűnik, hogy ezekben az országokban a felszabadulás, valamint a gazdasági és társadalmi viszonyok óhatatlan liberalizálódása gyorsabban halad, mint a demokrácia kiteljesedése. Ugyanis a valódi demokrácia megteremtése a civil társadalom feladata, és ezekben az országokban a társadalom normális szövedéke még nem állt helyre. A civil társadalom demokrácia generálására és fenntartására alkalmas szövedéke két alapelven nyugszik: magának a civil társadalomnak az autonómiáján és az egyének személyes felelősségén. Csak felelős, az emberi méltóságot kölcsönösen tiszteletben tartó egyének képesek ugyanis közösségi autonómiát kifejleszteni. Miért különösen fontos a civil társadalom és annak intézményesített formáinak a civil szervezeteknek a politikai szerepvállalása? Egyfelől azért, mert a demokratikus politikai rendszerben a civil szervezetek olyan integratív erőt képviselnek, amely képes ellensúlyozni a pártpolitizálódás centrifugális hatásait. A pártok tevékenységének logikája szükségképpen versengő, és ha az integratív politikai erők - a civil szervezetek, a szakszervezetek, az egyházak - nem elég erősek, akkor ez fragmentálhatja, darabokra törheti a társadalmat. Hozzá kell tenni, hogy a civil szervezetek csak akkor tölthetnek be hatékony integratív funkciót, ha kooperálnak egymással. Csak így tudnak nyomást gyakorolni az országos szinten működő szervezetekre annak érdekében, hogy az emberek mindennapi problémáival és gondjaival foglalkozzanak, és ne időzzenek el túlzottan sokat periferikus kérdéseknél. A civil szervezetek érdemi politikai szerepvállalásának másik oka, hogy pontosan a helyi politikai autonómia az Európai Unióhoz történő közeledésünk egyik alapvető követelménye. Az Európa Tanács 1985 októberi „A helyi önkormányzatok Európai Chartája” című dokumentuma - napjainkig időtálló érvénnyel - kimondta, hogy a helyi közösség a demokrácia alapsejtje és a szabad és autonóm önkormányzat működésének alapfeltétele a civil szervezetek meghatározó jellegű befolyása a helyi közösségekre. Még ennél is tovább menve megállapították, hogy az európai intézmények csak olyan országot fogadnak el partnernek, ahol a helyi autonómia szilárd intézményi bázison, stabil jogi és pénzügyi szabályozókon nyugszik. Ahol a helyi autonómia nem kegy vagy adomány, és ahol ez nem törékeny. Ebből következik, hogy ennek a követelménynek az érvényesítése mindazon országoktól, melyek a tagsági tárgyalásokat megkezdték - így Magyarországtól is -, számon kérhető. Hozzá kell tennünk, hogy számon is kérik, mert az ország Európa Uniós kompatibilitásának lényeges eleme a helyi politikai autonómia. Az Európa Unió országaiban a regionalitás és a lokalitás szerepe a szemünk láttára értékelődik fel. Országhatárokon túlmutató regionális kapcsolatok erősödnek fel, amelyek meghatározó térségfejlesztési tényezővé válhatnak (Például ilyen a Belgium, Hollandia és 46 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
