Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖZÉLET - Tóth Ferenc: Vérfürdő volt
KOZBBBuT Ucrfüríiő unit... Vérfürdő volt. Felelősök nincsenek, csak áldozatok. A Heves Megyei Bíróságon ítélet született június 11-én az 1956. december 12-i egri sortűz ügyében: mindenki fel van mentve, senki nem felelős. Az egri sortűz korrekt bírói meghatározás szerint háborús bűntett volt ugyan, és el nem évül. Innen kezdve azonban, mint cselekmény, teljesen elvesztette bűntetti jellegét. Ez derült ki az ítélet indokolásából. Az egész eseményt csupán fantomnak lehet a továbbiakban tekintetni, amit az 56- os fontoskodók találtak ki, és öntelt gőgjükben, tehetetlen dühükben felfújták „sortűzzé”. Fennáll persze még így is egy kellemetlenül pikáns kérdés: miként és honnan származtak a gyilkos lövések? Mert sok-sok lőtt sérülés keletkezett, de lövések állítólag nem estek. Ki, kicsodák felelősek hát a szerencsétlen áldozatok haláláért? Ismeretlen tettesek talán? A karhatalmi szigorúan titkos (!) jelentés 57. 06. 19-én annyit elárul, hogy „... a karhatalom a városban rendet teremtett. December 11-én 2 halott 1 sebesült. December 12-én 9 halott 30 sebesült...” Ez világos beszéd! A felelősség kérdéséről a jelentésben szó sem esik. És a mostani ítéletben sem, sajnos. Mi, az 56-os forradalom hitvallói és kárvallottjai nem embereket akarunk meghajszolni vagy megalázni. Senkit nem kívánunk börtönrács mögött sem látni azok közül, akik bennünket a forradalom leverése után a forradalomért oda segítettek. Annyit szeretnénk elvárni, hogy ezek az emberek merjenek szembenézni akkori önmagukkal. Ők azonban nemcsak a felelősségrevonás alól, de a tárgyaláson való megjelenés alól is kivonták magukat, vagy egy pehelykönnyű alibivel, vagy megromlott közérzetükre, veszélyeztetett állapotukra, feledékenységükre hivatkozva. Istennek hála, hogy a jog világa napjainkra ennyire megtisztult és kifinomult. Bizony, a sortűz utáni időkben a megtorlásnak nem álltak útjában ennél alaposabb kifogások sem. Megszületett hát a várva-várt bírói ítélet. Senki nem hibázható, senki nem vonható felelősségre. Az ítélet indokolásában az a konklúzió szerepel, hogy a vádlottak nemigen lőhettek, mivel nem alakítottak ki előírásos lőállást. A szemtanúk vallomása a lőhelyzet tekintetében nem egybehangzó és messzemenően szakszerűtlen. Azonkívül a megfelelő feltételek híján egymást is veszélyeztették volna az esetleges lövéssel. Meggyőzően hangzik az a fegyverszakértői vélemény is, amely szerint ma nem észlelhetők bizonyítható lövésnyomok a helyszíni falakon, amelynek hiánya pedig önmagában kétségessé teszi ezt a „sortüzet”. Ha ironizálni lenne kedvem erről, mondhatnám, azért nincsenek becsapódási nyomok, mert a lövéseket (talán) emberi testek fogták fel. Visszapillantva az említett karhatalmi jelentésre azonban mégiscsak kellett lennie a helyszínen lévők kezében jónéhány fegyvernek, és azokban nem kevés tölténynek. Hiszen miközben a karhatalom „rendet teremtett”, a jelentés szerint 9 haláleset és 30 sebesülés történt az akció során. A bírósági vizsgálat 6 halottat és 18 sebesültet tekint bizonyítottnak. Bármelyik verziót fogadva el, ennyi találathoz az adott helyzetben száznál is több lövésnek kellett esnie. Évtizedek óta Új Hevesi Napló 43
