Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Krupa Sándor: A kuglizó pók
Krupa Sándor: A kuglizó pók Csodálatos májusi reggel. A bíborában forgó nap még csak imént bukkant fel ásítozó földünk peremarcán. De már kint vagyok fenyőillatot lehelő, hatalmas kertünkben. Valamit látni akarok. Hatalmas pókháló állja utamat egy nagy fa és egy bokor közé kifeszítve. A szivárvány minden színében csillogó harmatgyöngyök varázslatossá teszik. Keresem a tündért, mert ez az álmok-álma gyöngyfátyol csak tündér testét fedheti. Ám helyette egy pók ül csillagvára közepén. Mintha ő maga is gyönyörködne tündérpalotájában. A gyöngyöktől kirakott háló megbabonáz. Általa ezer csillag ragyog szememben. A fának dőlök. A pók kastélya szélére húzódik. Nézem a csodát. Miért kell ennek ilyen szépnek lennie? Kinek kedvéért, szeméért? Ha nem jövök erre, akkor is ilyen volna? Boldog vagyok, hogy láthatom. Lélegzetem szinte akadozik. Mily csodálatosan finomak a fonalak. Gondolatnyiak, a maroknyi harmatgyöngy alatt mégsem szakad össze. És a kivitelezése? Fantasztikusan szép és művészi. Mi ehhez egy kalocsai csipke? Ez a háló így valóban tündérpalást, ha ugyan nem Isten palástjának egy darabkája... Máris Isten tenyerén érzem magam. Előttem Isten egyik legcsodásabb alkotása. Tudom, hogy az Övé, és nem a póké. És a csodás alkotottja, a pók, Istennek tündérpalástot szövő ujja. Álmodozom. A merengés reggeli imám lesz. Lelkemben felcsendül Szt. Ferenc Naphimnusza: „Áldott légy, Urunk, minden teremtményedben", a pók testvérben is! Ferenc ismerte a pókot. Megbámulta csodás hálóját és megdicsérte érte. Mégis egyiküket kérte, hogy vegye le hálóját Mária szobrának arcáról, mert Mária arcát sohasem fedte a bűn fátyola. A pókot mindenki leginkább hálójáról ismeri. Legtöbbünk azt hiszi, hogy mindenfajta pók hálója egyforma. Legfeljebb egyik kisebb, a másik nagyobb. Pedig ez nem így van. Mindegyiknek más kiképzésű hálója van. Olyan, amelyik életformájának legjobban megfelel. Helyesebben, amilyenre Isten, a nagy tanítómester megtanította - minden más tudnivalóval - mielőtt világra jött volna, még „anyja” méhében. így mondja ezt a próféta és zengi a zsoltár is az emberről. De így van ez az állatoknál is. Talán még jobban, mint az embernél, mert ők tehetetlenebbek. Ő pedig inkább mindig a tehetetlenebbeket babusgatja, mint a jó földi anyák. A pókok is mások, hálójuk is különböző, mert Alkotójuk nem bírja az egyformaságot. Végtelen fantáziájával igyekszik eltüntetni. Mi mégis félünk, hogy a mennyországban majd unatkozunk. Ó, mi balga emberpókocskák! Nézem hálójának szálait, amelyről lassan a felkelő nap eltünteti a reggel gyöngyeit. Olyan gyöngék, hogy a Biblia a gyöngeség példájaként emlegeti. Általa a pók mégis él a paradicsomkert óta elkerülve földünk minden helyére, kivéve az Antarktiszt. Az emberi szemben napjainkig csoda volt folyadékból fonalat készíteni. Ma is csak hatalmas gyárakkal sikerül. Kivitelezése mérnöki produkció és kémikus alkotása. A kifeszített szálakra, hogy könnyebben elfogja áldozatait, a pók ragadós cseppeket rak. A meghökkentő ebben az, hogy ő maga ebbe a folyadékba nem ragad bele. Kémikusaink ezt még a mai napig sem tudják megcsinálni. Az sem mindennapi okosság tőle, hogy ha hálójába olyan nagy bogár akad bele, amelyikkel nem bír elbánni, segíti kiszabadulni kötelékeiből, nehogy az egész hálót összeszaggassa. Innét a mondás: „A zsarnokok futni engedik a nagy bűnösöket, de a kicsiket elcsípik!” Új Hevesi Napló 37
