Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cserniczky Dénes: Medjugorje II.
EEET ES TÜD0MAMT Gserniczky Dénes: Jükbjugorje (Folytatás) Ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Medjugorjéba. Mivel az ember valami oknál fogva örök gyerek marad, így ilyen pillanatokban megragadja valami szent áhitat, gyermeki naivitással rácsodálkozik a világra és vár valamit. Valami jelet. Nem tudatosan, de vár. Mondjuk egy galamb rászáll a szűk utcákon alig vánszorgó autóbuszra, vagy kimondhatatlan finom illatot érezni, vagy kinyílik az ég és egy fénysugár tör elő a felhőkből és szivárvány tűnik fel az égen... Az autóbusz valóban alig vánszorog a szűk utcákon egyre kijjebb a központtól, ami annyit jelent, nem találtak közelebb lakást. Ezzel vége az áhítatos hangulatnak és visszacseppenünk a mindennapok kicsinyes szürkeségébe. Leszállunk. Gondolják el: kilenc autóbusz. Közel ötszáz ember. Utazás egész éjjel. Mindenki kialvatlan, türelmetlen.- Ide megy két ember!- Nem jó, mert ez a szoba három ágyas.- Stoppolom! Ott a helyünk! stb., stb. Én meg csak állok az úton. Az út mellett árok. Lenézek: ÁROKSZÁLLÁS - jut az eszembe, mint végső megoldás. Ez persze csak vicc, mert lassan elrendeződik minden. Egy óra múlva már megyünk is testületileg az esti misére. Másnap. Reggeli mise. Magyar mise. Ötszáz magyar a medjugorjei templomban. Az oltárnál a zarándokokat kísérő papok miséznek. Magyarul hangzik a mise szövege, magyarul énekel a tömeg, magyarul prédikál a pap és előttünk Mária szobra. Körülötte ötszáz magyar könyörög térden állva a Magyarok Nagyasszonyához. Jövünk-megyünk, ismerkedünk a várossal. Elvisznek a drogosokhoz. Nekik van itt egy külön kis telepük. A világ minden részéről jönnek ide gyógyulni, ÖNKÉNT. Pontos házirendjük van. Mindent ők saját maguk csinálnak. Építkeznek, főznek, ellátják magukat, dísztárgyakat fabrikálnak. Mindezt egy ott gyógyulófélben lévő magyartól tudtuk meg. Mert magyar itt is van. Hol nincs! Meglátogattuk az egyik látnokot, Vickát. Az már egyéni pechem, hogy a házát láttam, de Vickát nem. Egy rokona temetésére kellett mennie. Elmentünk viszont a JELENÉSEK HEGY-ére. Itt találkozott a hat látnok először a Szűzanyával 1981. június 25-én, csütörtökön. A hat gyerek, a hat kis látnok legyűrte félelmét és felrohantak a hegycsúcsra. Itt a Szűzanya így üdvözölte őket:- Dicsértessék a Jézus Krisztus. És mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, Ivanka az édesanyjáról kérdezősködik, aki két hónappal azelőtt halt meg:- Boldog, velem van - válaszol a Szűzanya. Másnap, június 26. péntek. Mostmár háromezer ember verődik össze. Mária köszönti őket:- Dicsértessék a Jézus Krisztus. Ezután kötetlen beszélgetés, majdhogynem társalgás kezdődik. Ivanka érdeklődik, édesanyja üzent-e neki valamit. Válasz:- Engedelmeskedj a nagymamádnak, segíts neki, mert idős. Miijana a nagypapája felől kérdez. A válasz: Új Hevesi Napló 33
