Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cserniczky Dénes: Medjugorje II.
- Jól van. A gyerekek kérdezik, miért nekik jelenik meg, hiszen ők nem különbek a többieknél. A válasz:- Nem választom feltétlenül a legjobbakat. Itt és ebből indultak el az azóta is tartó látomások, amelyekben Mária az azóta már felnőtt gyermekeken keresztül üzeneteket küldött a világnak. Ezeket az üzeneteket rendszerezték és könyv alakjában ki is adták. Most jött a tudomány. Mert ugye 2x2=4. Jöttek a tudósok. Hozták a szerkentyűiket. A gyerekeket felműszerezték. A plébániatemplom sekrestyéje, ahol a látomások később végbementek, inkább hasonlított egy műszaki bolthoz, mint egy templomhoz. Eredmény: semmi. Semmi rendkívüli. Pedig akik jelen voltak, látva látták, hogy a látnokok szinte varázsütésre letérdelnek (anélkül, hogy egymásra néznének vagy bármely jelet adnának), extázisba esnek, percekig nem pislognak. De ennek mérhetően semmi jele. Megfoghatatlan. Tényleg az! Már elkönyveltem magamban, hogy látnokot látni nem lesz szerencsém, amikor mondják, hogy meglátogatjuk SIROK1 BRIJEG-ben JOZO ZOVKO atyát egy rendházban. Megtudtuk, hogy ő is látnok. Másképpen, mint a gyerekek. Ugyanis Zovko atya is beszélt Máriával. Az Istenanya rábízta, hogy védelmezze a gyerekeket. Megtette. Még börtönbe is hurcolták emiatt. Egyébként Zovko atya volt Medjugorje plébánosa a jelenések első időszakában. Ma egy rendházban él, ahol 35 fiatal szerzetes halt mártírhalált a II. világháború végén. Elmondhatom: életem legnagyobb szónokát hallottam. Lángralobbantó beszéde, amit nekünk magyarul tolmácsoltak, lenyűgöző volt. Közben suttogások: valami furcsa jelenséget láttak többen is. A jelenések ideje alatt, este fél hét után tíz perccel, a nap igen furcsán viselkedett. Mintha hullámzott volna. No ezt megnézem. Utolsó nap. Borult ég. Esik az eső. Ebből se lesz napjelenség. De azért már délután fél 6-kor odaállok a közös imahely nagy műanyag helyiségbe, ahonnét jól lehet látni. Igen, de mit? Nem tudom, de várok. Hat óra. Nem merem elhinni: kezd kiderülni. Éppen a JELENÉSEK HEGY-e felett már szabálytalan körben teljesen kitisztult az ég. A nap nem látható. 7 óra 40 perc. Hirtelen egy erős fénysugár tör elő a felhőkből. Mint egy reflektor. Szótlanul, lenyűgözve nézem. Percek telnek el. A fény lassan halványul. Valaki felkiált:- Odanézzetek! Szivárvány! Az ellenkező oldalon két FÜGGŐLEGES szivárvány az égen. Eső már nem esett. Nap nem volt. Ez nem lehet fénytörés. Különben is a szivárvány ív alakú, ezek pedig párhuzamosan vannak egymás mellett, függőlegesen. Ez megmagyarázhatatlan. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem. Ha ezt valaki elmeséli, legfeljebb együttérző leereszkedéssel veszem tudomásul hiszékeny embertársam történetét. De ezt ÉN látom. Itt van előttem. A technika századában élünk, de ezt nem lehet előidézni. Ráadásul pontban 7 óra 40 perckor. Hát akkor...? Arra emlékszem, hogy mentem a szivárványok felé. Valamit motyogtam. Azt hiszem, azt, hogy: KÖSZÖNÖM. BORBÁNDI GYULA: 34 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
