Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Renn Oszkár: Életveszélyes ábrándozás, A fehér tarkó bűvölése
Qcnn Oszkár: Pillanatképek Már elhagyta az M1-M7 elágazást, nyugodtan dőlt hátra, beállt a százhúszas tempóra. A Golf finoman duruzsolva haladt, forgalom alig volt, kazettáról Máté Péter, éppenhogy hallhatóra halkítva énekelt. Gondolatai az előző nap nagy lakodalmára sorolódtak. Az esküvő a Mátyás-templomban angol-magyar nyelvű szertartással, mivel az ifjú pár és a tanúk részben amerikai állampolgárok voltak. A nagy esküvőt, zenekarral, énekesnővel és a nagyszámú meghívott vendéggel, az USA-ba 1956-ban disszidált, igen jómódú mérnök édesapa rendezte lányának, egykori hazájának egyik legszebb templomában. Az óceánon túlról is jött vagy száz vendég, a templom csaknem teljesen megtelt és a szertartás után egy órahosszat fogadták a fiatalok a jókívánságokat, melyek egy része bemutatkozó magyarázkodással is járt. A folytatás a Stefánia-úti egykori tiszti kaszinó összes termeiben, a vacsora előtti italok és finom falatok fogyasztása közben, a vendégek harsogó, hümmögő, csodálkozó, találgató újraismerkedése volt, a Magyarországon és másutt a világon élő rokonok és ismerősök között. A reprezentatív épület teraszán, a nyárutó langyos estéjén, a vacsorára már a vendégsereg ki-kicsoda rejtélyei megoldódtak, és az ülésrend szerint vonultak be a hatalmas körasztalokhoz a vacsorára. A meghatódott boldogság és köszönet szavai után a könnyes szülői búcsúzkodás sem maradt el, és a násznép cigányzene mellett kezdhette elfogyasztani a virágözönnel díszített asztalokon a válogatott finomságokat. A menyecsketánc következett, a kosárba illően elhelyezett borítékok jelentős forint, dollár és csekktartalmával. Ezután igazi mulatság kerekedett. Elvezettel nézte az órákig mesterien és izzadásig csárdásozó, idős, amerikai magyart, a korosodó, egykor híres, diszkózenére improvizáló táncosnőt, majd annak mezítláb csárdásozó manöken lányát. Jót beszélgetett az örömapával, aki valamikor a KGMTI-ben dolgozott és együttérzett a már-már kimerült örömanyával, akinek az esküvőre vásárolt új cipője sajnos nagyon szorított. Mára már egy szükebb meghívott kör részére rendeztek egy kerti partit a Normafa Szálló gyönyörű kertjében. Másnapos-fáradtan, de a helyszínen készített sülteket jóízűen fogyasztva, már mindenki az újra-szétszóródást tárgyalta a világ minden tájára és a találkozás emlékére csoportképeket fotóztak. Itt már voltak unokák is, a nagyszülők nem kis büszkeségére. A meghívott vendégek diplomás fiai és lányai közül nem egy már Magyarországon dolgozik, kihasználva az amerikai cégek igényét a magyar nyelvtudásra, s a kétnyelvű gyerekek jól érvényesülnek. Vajon az üzleti érvényesülés és érdek erősíti-e bennük a már éppencsakpislákoló magyarságtudatot? ......Csrrrrr...! Óri ási csattanás, az autó megremegése szakította meg az ábrándozást!! Jól reagált, tartotta keményen a kormányt, az autópálya belső sávjában vezetve a Golfot. A belső tükörben látta, hogy mögötte nincs jármű s lassulhatott. Mi történt? A vezetői figyelem elkalandozása alatt balra sodródott, az elválasztó korlátok közé telepített bokrok ágai nagy zajjal csapódtak a szélvédőjére és leszakították a baloldali visszapillantó tükröt. A legközelebbi parkolóhelyre kihajtott és a kormányra borult. Most sápadtan villant az agyába: néhány perccel ezelőtt a halál érintette meg! A csend-percben a hangszóróból halkan szólt Máté Péter dala: „Még meg sem köszöntem, hogy hitet kaptam és hazát...” 30 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
