Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Fram och tillbaka I.
törődés látszata és makacs hallgatásba burkolózása körül mozgott, ugyanis lopva rárápillantott, szertelen és követelődző impulzusok raját csitítgatva bensejében. Hangos szóváltás foszlányai szűrődtek be a félig nyílt súlyos bejárati ajtón át. Az állomás előtt lovaskocsi vesztegelt, körülötte handabandázó csoportosulás imbolygóit ide- oda. A csarnokban ugyanakkor két hosszúszoknyás leányka tűnt fel, közel a padokhoz. A kisebbik megállt, bumfordi tekintetével, fekete szembogarával önfeledten Ernára tapadt, meg válltáskájára, amelyről otthon igencsak kevesen állították volna, hogy nem a legjobb örebroi bőrdíszműves műhelyében készült. Ez a leányka kishíján csaknem elcsúszott, amint a kövezet vélhetően olajfoltos kockáira lépett. Spontán piruettjét egy rövidnadrágos kisfiú harsány kacagással díjazta. A helyszínen egy szenvedélyre hangolt, bemérhetetlen erőtér lobbant fel s ennek szövedékébe vegyült haragos akaratot sejtetőn a kintiek kiáltozása - együtt a júliusi melegáramlat sodrásával. Az elhúzódó szótlanságot Erna törte meg. Ismételten időszerűnek vélte földijéhez intézni kérdeznivalóját, akinek profilját a háttérben, két behemót ajtón, aranyló fényvisszaverődéstől ékített réz-imitációs pántok keretezték.- Örülsz nekem, Gunnar? Szeretném, ha ez a két hét mindkettőnknek felejthetetlen élményt hozna. Megelégedve akarok majd visszamenni. Te is így akarod? Kisvártatva még hozzátette:- Eddig minden nagyon jó volt. Az örömteli odautat a szerencsés visszaút kell hogy kövesse, ahogy Moberg fogalmazná. A lágy szavak és mögöttük a lágyító óhajok kövezet-közeibe húzták le a férfi szállongó gondolatait, tüstént készséges egyetértés szándéka uralta el vezérlő agysejtjeit; figyelmes igyekezetében pedig azonmód jelentéktelenné zsugorodott az a röpke észrevétel, hogy percekkel korábban Erna arca fagyosabbnak tűnt, mint azelőtt általában. Gunnar mocorogni kezdett, mert a hézagos, kemény pad erősen nyomta ülőszervét; térdén keresztbe vetett lábát gondosan váltogatta. A mocorgás ugyanakkor segítette kedvezőbb reagálási pozícióba jutni, hiszen Erna megszólalását - mivel a kérdés fontosságához nem fért kétség - nem lehetett válasz nélkül hagyni közismert hallgatagságára hivatkozva ürügy gyanánt, elbagatellizálni sem holmi közhelyes megfontolatlansággal, jószerével amúgy is mindenre kiterjedő szolgálatkész mivolta elejét vette illetlen cselekedeteknek és hibáknak, így hát a „répondez s'il vous piait” kívánalomnak eleget kellett tennie. Barátnője vállára, majd hátára helyezte megforrósodott tenyerét, gyöngéden kétszer megsimogatta a felületeket, mintegy jóindulatú előhírnökeként közelgő közlendőjének. A szükség megkívánta kedvességnek azelőtt sem volt híjával, most viszont kettőzötten volt ok alkalmazására, mert némi nehezen kitapogatható feszültség-füzér keringett előtte a levegőben, s azt jobbnak látta békítőleg feloldani. Ideiglenes magyarországi munkahelyén, a pécsi hűtőházban is barátságos volt mindenkihez, s a legmegfelelőbb megoldással, szót értő közeledéssel volt képes csillapítani a szükségtelenül feltámadó konfliktusokat. A Findus-cég kihelyezett munkatársaként került több évre Pécsre mint élelmiszeripari szakember, mérnöki talentummal, amiből eredően olykor egynémely új emberek, ha foglalkozását tudakolta, tréfálkozva úgy válaszolt, hogy ingenjör, vagyis „enzsenyőr, zseniálisan mondva, ha nem zsenáns”. Azok és a honi kollégák elnézőn mosolyogtak az ilyen csacskaságokon, nem amiatt, mintha a zsongó alliterációt erőltető sajátos kedélyeskedésből jutott volna nekik kéretlenül egy morzsalék, hanem csak úgy, megszokásból, jóváhagyólag másfajta ártatlan bogarasságával együtt. Sokféle tevékenységből vette ki részét: a primőr-termékek beszerzését irányította, felügyelte a Új Hevesi Napló 19
