Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Kakukkhang
Lelkes Miklós: ivaRufikficmg Az erdő nagy kezében gomba volt és moha, s kukucska kis szamóca hízelgő mosolya. Egy törpe barna ujján futott fekete pók. Csendvizen áthajóztak madárhangos hajók. Az életem, e Nincsent hódította a táj, s míg szállt a kék kakukkhang, nem fájt az, ami fájt. Törpe tétova ajkán megállt fekete szó. Elragyogott a nyárban madárhangos hajó. A fény az árnyba ment át, mint este a mesék szomorú szíve végén a vágyott messzeség. Egy égi fának dőlten láttam réseken át: a Csillagok Királya csillogtat koronát. A Nincsen semmi-kincsén ült hallgató madár, s most fájt a kék kakukkszó ...és újra, újra fáj. 16 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
/
