Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Zárószavak egy végrendelethez, Szent éj

F^rltAS Anbrás:

Zárószaírak egjt bÍQrenbeítÜ\ez

Egyszerű poharamba már nem tölt Több bort az Alkotó keze.

A lélek kihullt az életemből,

Fülemben itt zúg a halál nesze.

Üres vagyok és üres maradok,

Még akkor is, ha újra töltenek:

Üres tér, időtlen órák-napok,

Miért nyitottam rátok szememet?

Vagy, ha már megjött furcsa csillagom,

Miért csak egy percig áll az égen,

Vagy ha a szennyes földet is lakom,

Miért úszom kétségek tengerében?

Nehéz órák ólommadarai Szállnak vijjogva a háztetőmre.

Átkos vihar szellőjét hallani,

Jön, jön, hogy mindenemet összetörje.

Egymásra hág a felhőknek orma,

A mélyben örvények morajlanak,

Mintha Isten szívemig kotorna Két kezével - a szavam elakad.

Érdemes volt élni? Szép és jó volt Felmerülni a semmiből - és lettem Az alvilági barlanglakóból Költő és színész - ennyi lehettem.

Nem volt érdemes születni? Mennyi Múlandóság közt halt el a lényeg;

Kár volt írni, kár volt énekelni - Értékét már nem is érteném meg.

Mit is feleljek? Igent vagy nemet?

Ez dönti el a sorsomat talán?

Adjátok vissza régi eszemet,

E végső feladat még vár reám!

Hadd vegyem egyszer fontolóra még,

Hogyan is állok magammal.

Ha szólnom lehetne, mit mondanék,

Kivel mennék: szellemmel, anyaggal?

Új Hevesi Napló

19