Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - KÖZÉLET - Szíj Zoltán: Hogyan tegyük, hogy sikerüljön, avagy mi a helyes út?
gyógyulni-vágyás és van, akit a kíváncsiság. Medjugorjéban ezek a látomások MA is vannak. Bernadettet szentté avatták. Nem tudom, Vickáékkal mi lesz, de ők ma is egyszerű, mindennapi emberek, akiket meg lehet nézni, meg lehet érinteni, beszélni lehet velük. Húsvér emberek. Fantasztikus. Az ember belegondol. Ezek a látnokok Máriát, az Istenanyát látják. Beszélnek vele. Mária üzen velük. Fantasztikus. Persze, hogy megbolydult a világ. Ezt látni kell!!! Mi is felkerekedtünk. Kilenc autóbusszal. Ezt a zarándokutat is Kemenes Gábor atya vezette, mint a lourdes-it. Minden busznak külön idegenvezetője volt. A mienk most is Király Gyöngyi. Gábor atya és Király Györgyi: szuper. A busz utasai között sok a régi lourdes-i ismerős, és mi boldogan borulunk egymás nyakába. Indulás előtt mise este 7-kor. Utána irány MEDJUGORJE. Kilenc busszal . Szerintem ez a Kalandozások korának modem változata. De micsoda különbség!!! Indulás. Csomagolás, ismerkedés, készülődés a "lefekvéshez". Na és közben újabb és újabb információk Medjugorjéról imával és szent énekekkel vegyítve, ahogy ez jólnevelt zarándokokhoz illik. Az éjszakai nyugodalomról azért nem tudok beszámolni, mert nem volt. Valaki horkolt ugyan helyettem egész éjszaka, így frissen és fürgén ébredtem kemény két órai alvás után. Nappal döbbentünk rá: itt nem is olyan régen háború volt. Mindenütt kiégett házak. Néhol az alig megindult élet apró jelei, máshol az élni akarás vajúdásai, de mindenhol egy értelmetlen, gyilkos háború kegyetlen emlékei: sok, nagyon sok frissen hantolt sír. Délután három óra. Megérkeztünk Medjugorjéba. Szíj Zoltán: (Folytatjuk) aHcuyya+t. tetfifüJz, luupj, ilkevUiljiUt, cutcuyy. *ni a Uelif&i út? A különféle népek közhangulata függ gazdasági helyzetüktől. Élhet jobb életet egy szegényebb nép és szoronghat egy gazdag. Példa erre, hogy a franciák - kevesebb pénzzel - sokkal vidámabbak, mint a németek, a csehek - velünk kb. azonos szinten - bizakodóbbak, egységesebbek, mint mi vagyunk. A cseh jelenség azt is sugallja, hogy e nép kultúrájában régebb óta jelen lévő polgári hagyomány a közösség kovásza lett. A svájci példa pedig azt igazolja, hogy nemcsak az identitás lehet a hazaszeretet és összetartozás alapja, hanem a józan belátásból is megszülethet az a tőke, amely a nemzeti lét alapja a világon. Igaznak tűnik az az állítás is, hogy egy ország erejét nem a nagysága határozza meg. Ezt ezek az országok bizonyították. De ezt nem nyafogással, kifogásokkal, hanem reális helyzetfelismeréssel és a közösen vállalt érzelmi és érdekbeli sajátosságaikért végzett munkával mérvadó. Felvetődik a kérdés: nekünk ez miért nem sikerül, illetőleg hogyan sikerülhet? Ennek történelmi gyökerei vannak, amelyeket nem a közelmúltban kell csupán keresni, az előzmények messzebbre nyúlnak vissza. A magyarság évszázadok óta nem tud megbékélni adott helyzetével. A baj az volt (és ma is az), hogy azonos időben mindig legalább két megoldás állt egymással szemben, és ez kétfelé osztotta (osztja) az országot. Ezt tetézi még az, hogy nálunk az igazságnak mindig nagyobb az értéke, mint a valóságnak, holott e két véglet között csak az áthidaló és előre mutató kompromisszumot vállalhat el az egész közösség. Számos esetben rajzolódtak fel jövőképek, víziók, de arra nézve, hogy a nép minden rétege hogyan részesedik a változásból, soha nem készültek tervek. így aztán az 48 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
