Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Murawski Magdolna: A zárt világ – mint zárt magány
Mindenki magányos a föld színén, egy napsugár döf át fáradt szívén: rohanó robogással az éj jön. Itt ismét visszakerült az első változat színén - szívén rímpáija, belemagyaráztam a szívbe a fáradtságot - talán a sajátomat? az emberiség fásult és passzív ernyedtségét, ahogyan a sorsát manapság viselni látszik? - , továbbá megpróbáltam visszaadni valamit Quasimodo lendületes anapesztusainak zenéjéből, de mivel 7 helyett 10-re sikeredett a szótagszám, már ez is szószátyárnak tűnik a szerző eredeti, fantasztikusan sűrített mondanivalójához képest. Még egyszer kísérleteztem a verssel: Mindenki magában áll a föld szívén, átszúrva egy szál napsugártól: de az éjszaka hirtelen itt van. Minél jobban a formai sajátságokra koncentráltam, annál jobban sikkadt el az eredeti mondanivaló, ráadásul a szabadvers slamposságától sem mentesen, rímtelenül, és egyre kevésbé egyező ritmussal. Az utolsó sor ismét csak követi Quasimodo gondolatának ritmusát, de megint hosszabbra nyújtva a lezárás lakonikus közlését. Félretettem hát ezt a verset, és egyelőre nem kísérletezem vele. Minden változatomból kimaradt az a remek gondolati kettősség, melyet egyetlen fordító sem fedezett fel eddig, t.i. hogy a rabságból való szabadulás voltaképpen a szabad életet - a szabad lélek formájában való továbbélést -, annak kezdetét jelenti. A földi fény rabságából szabaduló lélek az Égi Fények Birodalmába jut. És ki állítja, hogy az tökéletlenebb volna ennél a földi purgatóriumbeli létformánál...? Salvatore Quasimodo zsenialitása épp abban mutatkozik meg, hogy mondanivalóját ennyire tömören tudta megfogalmazni. Vannak olyan költők, akiknek művei ha nem is könnyűszerrel, de könnyedebben fordíthatók, ha hasonló lelkialkatú vagy hasonlóképpen zseniális költő veszi kézbe őket. És vannak persze az olyan fenséges különállásban létező, magányos, megismételhetetlen és szinte lefordíthatatlan nagyságok, mint Ady, Madách vagy Katona József. Még nyersfordítást is alig lehet készíteni müveikből, annyira komplex a mondanivalójuk. A hirtelen leszálló éjhez és Quasimodo filozófiájához pedig hadd elevenítsünk fel egy antik gondolatot: A filozófia felkészülés a halálra. Tehát felkészülés az életre. Nos, a mi, napsugaraktól agyondöfködött Homónk vagy homunculusunk tipródhat még egy darabig: vajon életnek vagy halálnak tekinti mindezt, s hogy ami utána következik, azt valóban el tudja-e fogadni örök életként... A harmadik változatra sem vagyok büszkébb: 38 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
