Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Lőkös István: Megkésett emléksorok
Tanévek követik egymást a múló időben, s június táján, generációk lépnek évről- évre az élet színpadára. Csak a mesterek maradnak az alma mater falai között, újabb és újabb nemzedékekre várva. De egyszer ők is búcsúzni készülődnek. A pálya aktív szakaszának végén, három vagy négy évtizednyi, eseményekben gazdag szolgálat után elballagnak ők is. Ám alakjukat, gesztusaikat, munkájuk mindennapjait őrzi a diákemlékezet. Szerencsés esetben ötven vagy hatvan éven át. Egyszer aztán - az élet rendje szerint - megszakad ez is. Az életből távozó öregdiákok magukkal viszik a hajdan volt órák izgalmas perceinek emlékét, s a legendák övezte, nagyszerű tanár létéről, munkájáról már csak a sárguló lapok vallanak. Egy-egy aláírás a bizonyítványukban, jobb esetben egy-egy értekezés a nyomtatott iskolai értesítőben - már ameddig volt ilyen. Ritka eset, hogy egy- egy iskolatörténeti munka, vagy valamilyen szépívü pályát befutott tanítványról szóló könyv szerzője révén - igaz: már csak közvetett módon - újra elevenné lesz a régi tanárok emlékezete - az adott iskolaváros kultúrhistóriájának nagy hasznára. Ha e sorok hozzájárulhattak egy nagy formátumú tanáregyéniség szellemének ébresztéséhez, akit dr. vitéz Somlay (Scheffler) Mihálynak ismertek diákok százai, munkánk nem volt hiábavaló... Formák Ünneplőben Molnár István Géza fotói Új Hevesi Napló 31
