Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Lőkös István: Megkésett emléksorok
EEBT ES TUDOMAMT Jjőkös István: Megkésett emléfcsomf dr vitéz 5omlay (fcfieffíer) /Aidáig tanár űz századid születési évfordulójára Előttem megkopott, régimódi pepita táblájú iskolai füzet, rajta egykori tulajdonosának neve: Dr. Somlay Mihály, s egy évszám: 1947. Olvasónapló. Benne a magyar és a világirodalom remekeiből vett idézetek. Ebben a formában kortörténeti reflexiók. Móricz Zsigmond befejezetlenül maradt Rózsa Sándor-trilógiájának első kötetéből például ez a néhány mondat: "... a forradalom a salakot veti fel. A parafa úszik a víz tetején. Elveket, eszméket az elvtelenek és eszmétlenek (sic!) tömegével emel törvénnyé a revolutió." Aztán R. Martin du Gard-tói az alábbi szöveg: "Semmiféle igazi haladást nem lehet hitvány eszközökkel megvalósítani." A Szekfü Gyulától vett idézet döbbenetes jóslatként hat, kimásolója mintha előre látta volna: halála után negyvenöt évvel is időszerű lesz az, amiért e sorokat lemásolni érdemesnek tartotta: "Hiszen arról van szó, hogy Magyarország legyen boldog, ehhez pedig az kell, hogy az új viszonyok közt is magyarok maradjunk. Nem mintha ezt bárki is el akarná venni, inkább arról lehet szó, hogy magunktól megfeledkezünk azon tulajdonságainkról, amelyek mindig biztosították magyarságunkat. Az egyik a vallásunk, a másik a történelmünk, hagyományos műveltségünk." Gogol textusa is üzenet értékű: "Az a világrend, amely gyermeket anyjától, testvért testvértől, rokont rokontól a szuronyok jogával választ el, a halál rendje." Tolsztoj alábbi sorai pedig a megpróbáltatások elviselésének, a túlélés, az állhatatosság kulcsát kínálják: "A hit az emberi élet értelmének felismerése, ezért nem keresi az ember a megsemmisülést, hanem az életet. A hit az élet ereje. Ha élünk, akkor hiszünk is valamiben. Ha nem hinné az ember, hogy valamiért élnie kell, akkor nem is élne. Ha a véges életnek az illúzióit nem látja, és nem érti meg, akkor ebben a véges életben hisz; ha pedig a véges élet illúzióját megérti, akkor az örökkévalóságban kell hinnie. Hit nélkül élni nem lehet. " Mint sokunknak e hazában, akiket az egri Érseki Felsőkereskedelmi Iskolába (később lett neve Közgazdasági Gimnázium, majd Technikum) irányított a sors vagy a szülői akarat, az olvasónapló tulajdonosa: Miska Bácsi, dr. vitéz Somlay (Scheffler) Mihály nekem is osztályfőnököm volt és magyar tanárom. Magam utolsó tanítványai egyike voltam. Ma is eleven emlékem egy Vörösmarty-órája. Tárgya: a Gondolatok a könyvtárban c. vers. 1952-t írunk, s ő - tanulságképpen - a költemény befejező sorait olvasta fel. Méltósággal, a példaadás fenségével, érces, zengő hangon recitálta azokat: Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivívtuk a mély süllyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet: Mondhatjuk térve őseink porához: Köszönjük, élet, áldomásidat Ez jó mulatság, férfimunka volt. Közel félszázad távlatából érzem igazán, milyen óriása volt, klasszikusa a tanári hivatásnak, Magister és Eruditus, a görög drámák heroikus alakjainak morálját és 28 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
