Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Endre: Híd alatt
Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog - Szent Isten, hol vagyok? Tűnik a káprázat, ocsúdik a lélek: New York-ban nem disszidensek, nem is emigránsok, csupán idelátogató turisták vagyunk. Hisszük, tapasztalataink és élményeink nem válnak nosztalgiává, csupán tanulságos, oktatásban, kutatásban, az emberré nevelésben hasznos inspirációkká, pozitív impulzusokká. (Folytatjuk) Szabó Endre: ^ffu/áfáié Egy villanás! Egy pillanat! Őt láttam ott, a híd alatt!... Sunyítva jött a szürkület, sirályok nézték tükrüket - mit lángra gyújtott a lámpafény - : hullámként öntött el a remény... Hídon dübörgő villamost nézve, gondoltam: Jaj, ha most Ő lenne - tényleg! - Ő, maga! lenne-e hozzám még szava? ... s mint sirály szárny a vízen, hullámzott öröm - a szíven... híd alól surran barna ár, sikoltva száll a sok madár... Rebbenve röppen a remény... félve, félszegen fut a fény... ... egy csobbanás, egy pillanat? csak én állok a híd alatt... Új Hevesi Napló 27
