Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Cs. Varga István: A Central Park nem a Margitsziget
mindenből látványosságot és üzletet csinálnak, de egyúttal céltudatosan tanítani és nevelni is akarnak. (Az egyenruhás kis nebulók szorgalmasan jegyzetelték a kísérő tanárok szavait.) Például a rájával kapcsolatosan tudatják a feliratok: az ókori görögök életmentésre is használták, elektromos erejével sokkolták, keltették életre a megállt szívet. (A rája görögül narke, belőle származik a narkó elnevezés.) A hazai „Vágd zsebre Amerikát!” - cigarettareklám jutott eszembe. Nagy blöff. Egészen más képet mutat. Valóságos hadjárat indult a dohányzás ellen. Egyesek szerint szinte üldözik a cigarettázókat. Naponta ismétlődő látvány: Manhattan központjában délidőben hivatalnokok serege özönlik az utcára. Az elegáns, öltönyös-nyakkendős urak sietve elszívnak egy-egy cigarettát és indulnak vissza a toronyépületekbe. (Amerikában sokkal kevesebb a cigarettareklám, mint nálunk. Igaz, majdnem ugyanazok, mint idehaza.) Egy példaértékű, alulról jövő lokálpatrióta kezdeményezésre bukkantunk az East Village városrészben. Ebből a századfordulós lakónegyedből tizenöt évvel ezelőtt még menekültek az emberek. 8-10 évvel ezelőtt a lakók elkezdték az üres telkek parkosítását. A lebontott házak helyét fákkal, bokrokkal ültették be. Úgynevezett „zöld helyeket” (green places) létesítettek, amelyek közül némelyik nyilvános pódiummal, nyomtatott havi műsorral is rendelkezik. A lakók vállalják a gondozásukat, vigyáznak rájuk. Mindenütt ki van írva, hogy kik alakították ki ezeket a kerteket, kik gondozzák őket és vállalják megőrzésüket. A zöld területek egyike-másika olyan, mint egy miniatűr botanikus kert. A gondozott növényzet, fák és virágok, kis szökőkutak, mini-források, vízesések teszik őket széppé. A kerületben megállt az elköltözés. Emelkedtek a lakás- és a telekárak, megnőtt a lakónegyed vonzása. (Új gond: a városgazdálkodás jó pénzért el akarja adni ezeket a telkeket, a lakók pedig nem engedik beépíteni mini-parkjaikat, kertjeiket.) A különféle templomok is mutatják, sok és sokféle nép lakik ebben az városrészben. Az egyik katolikus templom előtt II. János Pál pápa szobra áll. Angol és lengyel nyelvű felirata azt bizonyítja: a lengyelek itt is megőri/rck és vállalják nemzeti és vallási hovatartozásukat. Az 1870-ben alapított Metropolitan-ben, az amerikai földrész legnagyobb múzeumában, az egész világ művészete pazar bőséggel van képviselve. (Mint a londoni British Múzeumban, itt is édeskevés, ami valóban amerikai.) Milliónál nagyobb a szoborállománya. Rodin számos remekművét is itt csodálhatjuk meg: Calais-i polgárok, Örök tavasz, Isten ujja stb. A 3 ezernél több festmény közül legalább 300 ritka mestermű. Külön épületben helyezték el a középkori európai művészeti anyagot. A Metropolitan 1964- ben épült könyvtára a világ egyik legnagyobb könyvállományával rendelkezik. A Central Parkban a Három medvebocsnál mindig sokan fényképezkednek. Az Alice csodaországban szoborcsoport valóban bájos a szépen kialakított környezetben. Lépten-nyomon sétáló, pihenő, tornázó, kocogó emberek, görkorcsolyázó fiatalok tűnnek fel. Márai Sándor jut eszembe. Az író 1948-ban elhagyta Magyarországot. Azt vallotta: ahol zsarnokság van, ott nem lehet igazi haza. Tragikus tévedése volt: azt hitte, magyar íróként Nyugaton, Amerikában a határtalan szabadságban új hazára, igazi otthonra lelhet. Sorsérzését 1961-es keltezésű, Nosztalgia című verse így érzékelteti: Ülök a pádon, nézem az eget. A Central Park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Nagyszerű nép, az iramot bírják 26 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
