Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - VERS, PRÓZA - H. Barbócz Ildikó: Porcelánhold, Virág az ember (versek)
de szívem sejti, hogy nem ártott mégsem: e kéz és tőr is ott lesz új mesében. Akit csillagok fénnyel eltemetnek: részévé lesz csillagos végtelennek. cJi. cBarbócz Ildikó: Porcelánhold Csak óvd, hogy össze ne törjön, csak melengesd, hogy ki sose hűljön, csak védd, hogy meg ne sérüljön, csak babusgasd, hogy fényre derüljön, csak féltsd, hogy el ne merüljön, csak vigyázzad, hogy miránk ne dűljön, csak őrizd, hogy örökre el ne tűnjön mert ez az élet mert ez a szerelem porcelánhold Virág az ember hóvirág - fehér születésű gyöngyvirág - finom lelkületű tüzvirág - izzó lendületű vasvirág - töretlen erejű virág az ember napfényre, vízre szomjazó melegre, szívre áhító mimóza - érzékeny lélek le ne szakítsanak - félek 14 VIII. évfolyam 1. szám - 1998. február
