Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Napgyümölcsök
HtWktö íHiklóá: J^apspümöltóök Napgyümölcsök édespiros színében álommanók hevernek félig ébren. Álommanók. Most álmos a varázslat. Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak. Tükrös meséket villant fel a távol. A csöpp fűszál szól tegnapi-magáról. Most életem is hever félig ébren. Az életem, amelyet nem is éltem. Csak szívem írtam, árnyra fénnyel álmot: csillaghűséggel csillagos világot. Csak elbolyongtam, napgyümölcsök vártak, tündököltek kékcsendű kártyavárak, a nyárban ősz gyűlt, égő napgyümölcsnek piros színéből halk csengő kicsengett, s az álommanók szóltak félig ébren: ily gyermekszívvel maradj itt, mesénkben! Tőrös szavak bár jöttek, megsebeztek, a sebek is csak mind mesévé lettek, friss vér színéből napgyümölcsök vére, szépsége lángolt új és új mesékre. Kanyargó mészhéj. Tréfás, pici holdak ördögszarv-ámyon át- meg átragyognak. Az erdőszélen jajt kiált egy fácán. Csillan a mészhéj mesék csigaházán. Szemem behúnyom. Mindjárt itt az este. Az utolsó tőr szívem megkereste. Egy kéz gazdája azt hitte, hogy ártott, gonosz szemekből gyűlölet világlott.
