Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Michelangelo-fordítások

emberre, aki megalkotta a Dávidot, Mózest márványból, az Utolsó ítéletet pedig ráálmodta a Sixtusi kápolna falára.

A műfordítónak a négy évszázados olasz szöveg fordításában és gondozásában segítségére volt Nagy Katalin, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium olasz szakos tanára.

. cl# ..

Uram, a régi közmondás igazság:

Aki segíthet, termi nem szeret.

Nem is kutatsz hamis szavak megett S tőled hazug hízelgő látja hasznát.

Szorgalmas jóbarátként jöttem hozzád, Neked szenteltem minden müvemet,

Te vagy a nap kis fényeim megett,

S igyekvésemben gátol a gonoszság.

Már-már reméltem, hogy magasba vonzol S érdem szerint leszek tanácsadód,

Nem bamba visszhang ócska cifra bronzból.

Reményemen a messzi ég nevet,

Aki nekünk nagy vágyakat adott,

És száraz ágat a gyümölcs helyett.

Új Hevesi Napló

5

..

Ó, éj, sötét, de csendes éjszaka, Nyugalmad éltet minden alkotót, Akikben lélek s értelem lobog. Dicsérni téged nem szűnünk soha.

Bernied elmúlik munkánk sóhaja, Elménket álmok árján ringatod, Odavezérled a bús földlakót,

Ahol a vágy a megtalált haza.

Ó, éj, halál árnyéka, te aki

Sok gondunkat kész vagy csitítani,

Esendő sorsunk édes gyógyszere,

Enyhítsd testünket és tégy úgy vele, Hogy könnyeink s a háborgó szavak Nehéz órái elnémuljanak.