Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Michelangelo-fordítások
Fai-Iias ArtörAs: SJitcíjdrtitgdo Sjottcdjd Michelangelo Buonarroti (1475. márc. - 1564. febr. 18.) a XVI század, a reneszánsz, Itália és az egész emberiség egyik legnagyobb lángelméje. Tizenegy év híján egy évszázadot dolgozott és szenvedett a földön másoktól és önmagától, az emberi megnemértéstől és saját gyarlóságaitól, miközben halhatatlan alkotásokkal, szobrokkal, freskókkal és csodálatos épületekkel ajándékozta meg megrendelőit és az emberiséget. A márvány engedelmeskedett akaratának és képzeletének, az ecset csodálatos víziók megjelenítésére ösztönözte és új megoldásokat kereső elméje a rang és a pénz hatalmasságainak kívánságára épület-óriásokat emel meglepő formakészséggel. Pápák és fejedelmek, hercegek és családok rajzanak alkotó szelleme körül, de ő lélekben mindig a firenzei polgár marad, a firenzei köztársaság híve. Amikor hajló életében, tenger lelki gyötrelemben, testi bajaiban, küzdelmei során történő megalázásaiban és elbukásaiban, az önvád nehéz óráiban és az alkotás égető szomjúhozásában látja, hogy Firenze ismét zsarnoki kézre kerül, önkéntes száműzetésbe megy és onnan nem tér vissza élve sohasem. Az életrajzírók megemlítik, hogy halálakor Róma népét csellel lehetett csak becsapni: Michelangelo holttestét úgy csempészték ki Rómából az éjszaka leple alatt, hogy a kapuőrök az ügyesen csomagolt koporsót kereskedő ládának találták. *** Evekkel ezelőtt jártam az antikváriumokat. Kerestem írásokat a XVI. század francia és olasz történelméről, a kor embereiről, a kor szellemi életéről. így akadt a kezembe Romain Rolland kötete Michelangelóról. A lírai életírás felzaklatta érdeklődésemet. Később Vásárit olvastam, majd megvettem az alapos német Hermann Grimm hétszázoldalas Michelangelo-életrajzát. Azóta nem szabadulok a géniusz hatása alól. Igyekeztem már drámába formálni őt, de abba kellett hagynom, mert egyénisége egyre rejtélyesebb lett előttem. Hónapok óta Michelangelo költői alkotásaival foglalkozom. Ő ugyanis - mint nagy kortársai - a művészet minden ágában otthonosan alkotott: levelei, nagyobb lírai írásai, de legfőképp szonettjei a lángész belső hányattatásának, a lélek küzdelmének, magányának, boldogságra vágyásának beszédes vallomásai. Mint egy szűnni nem akaró vihar, állandóan a felsőfok táján él indulataival ez a lélek, mennydörög, imádkozik, vágyát és fájdalmát világgá kiáltja. Teljes őszinteséggel. Hitében megingathatatlan és sorsában egyetlen vigasztalást lát: a Keresztrefeszítettet. * * * Michelangelo az örök ember, a küzdő, új utakat kereső vándor, aki kinőtt a századok fölé és közkinccsé emelkedett művészete. Munkássága a haladást szolgálta. Élete fogytáig a Firenzei Köztársaság híve maradt. A BVT az elmúlt években ünnepelte a halhatatlan zsenijét. * * * E sorok írója célul tűzte ki, hogy lefordítja Michelangelo valamennyi szonettjét. Kicsit azért, hogy adózzon önmaga is Michelangelo szellemének, de azért is, hogy magyar nyelven is szólaljanak meg ennek a rendkívüli egyéniségnek a gondolatai. Ezek a gondolatok közelebb hozzák a művészt és az embert hozzánk, a ma emberéhez, másrészt magyarázzák azt a világot és azt a kort, amelyben élt. És újabb fényt vetnek arra az 4 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
