Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkalja ösvényeken

Barátom szűkszavú, zord természetű ember volt, de mindig kész a viccre, a tréfára. Évtizedek alatt számtalan történet, vidám sztori fűződött személyéhez. Nem ok nélkül.- Indulhatnánk - javasoltam.

Pillanatnyi csend után megszólalt:- Mindjárt megyünk, de én még lövök egy nótát.

Nem értettem a szándékát, de mire újra megszólalhattam volna, a Merkel égnek emelt mindkét csövéből gyors egymásutánban eldörrent a lövés.

És ugyanabban a pillanatban megérkezett a válasz is.

Éktelen, fülsértő hangon ijedtében azonnal rákezdett a füttyös, és fújta-fújta rettenetesen a már ismert nótát.- Na! Ez már kitart neki hazáig - nyugtázta elégedetten, huncumi somolyogva a

barátom.

Tavasz táján, a szalonkalesek végén induláskor manapság is gyakran emlegetjük ezt az azóta már szállóigévé vált mondást: mindjárt, csak még lövök egy nótát.

Fridél Lajos tusrajza

12

VIII. évfolyam 1. szám - 1998. február