Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Csontos Ildikó: A gondolat mind képpé tesz
Csontos Ildikó: grmöxtíal mirth képpé lesz Korponay Margó akvarell-kiállítása "A művész feladata a misztérium elmélyítése. " (Francis Bacon) Nekem a festmény olyan, mint egy történet, amely felcsigázza a képzeletemet és várakozásokkal, csodákkal teli, izgalmas, gyönyörűséges helyre röpíti tudatomat. Korponay Margó akvarelljei lenyűgöznek. Mesésen gazdag színvilága izzó, fénylő kadmiumvörösei, tűzsárgái, világító ultramarinkékje láthatóvá teszik a láthatatlant. Törekvése, mint minden egyéni útját járó művésznek, hogy képzelete erejével a látható világ mögé hatoljon. Korponay Margó szárnyaló képzelete színeket fest bűvös fényességű, lágy, ujjongó színfelhőkkel. Az élet rejtett lényegét intuíciójával megragadja és visszatükrözi festményeiben. A valóság által kiváltott belső reflexiókat éli meg mélyrehatóan. A művész, a kreatív ember útja lelki, szellemi utazás, zarándoklat haza önmagunkba. Hiszen arra szántak bennünket, hogy alkossunk. Almaink tüzét nem lehet teljesen kioltani. Parázslik az folyton-folyvást. Fagyott lelkűnkben úgy pattog, zizeg az a parázs, akár a zúzmarás ágakhoz makacsul tapadó levelek! Az Egerben élő és alkotó festőművésznő, Korponay Margó akvarelljeiből a Bródy Sándor Könyvtár aulájában megnyílt Napoltár c. kiállítás meglepetést tartogatott. A művész alkotói tevékenységét figyelemmel kísérő, a festészet eme halk szavú ágát kedvelő és értő törzsközönség az eddig megszokott virágcsendéletek, tájképek után egy elvontabb tematikából is ízelítőt kapott. A kiállítás címe is már jelzi az új utak keresését, törekvést a transzcendens gondolatok vizuális megjelenítésére, megfogalmazására. A nap mint energiaforrás, fényközpont felfedezése és középpontba állítása újszerű. Elgondolkodtatok látomásai, a sok hasábra bomlott fénycsóvák sugaraiban fürdő napraforgói. Korponay Margó önmaga teremti meg sajátos képi világát. Festői érzékkel, intellektuálisan közelít témáihoz. A lángoló, izzó színek, pl. az Ősz című akvarell Korponay Margó érzésvilágának kolorisztikus megfelelői. Színei erősek, dominánsak, szinte lüktetnek. Az akvarell műfaj visszafogottabb, halványabb színeitől távol állnak ezek az erőteljesen koncentrált színek, melyek sokkal élénkebb felületet adnak, mint a hagyományos akvarell festék. Kétségtelenül vérbeli kolorista, aki az olajfestészet tüzét viszi át a pasztell műfajára, úgy, hogy izzó színei nem veszítenek hőjükből, de nyernek bársonyosságukban. A színek felizzása akkor válik élménnyé, ha rejtélyes homályból, szürkeségből emelkedik ki, mint a hajnali napkorong. Az akvarellre jellemző és oly sajátos, megkülönböztető vonásokat, a tompább, lefogottabb hangvételt és a tartalmi mélységet, árnyaltságot kerestem. Szokás az akvarellt a piktúra nehezebb műfajaként emlegetni, mivel a színek gyors, friss, spontán felrakása a papírra, és azok még gyorsabb száradása az utólagos átfestést, ráfestést nem tűri. Az akvarellezés technikai ügyességet kíván, de ennél többet is, a formát és a tartalmat stilizáló, átszellemesítő artisztikum érzékét, poézist. Az akvarell műfajnak a szellemi habitusa, magatartása, legfőbb sajátossága a benne rejlő költőiség. Ezt a fajta bensőséges emocionális kifejezést, lágy lírát hiányoltam. Kétségtelenül az akvarell sem élhet egyértelműen vonzó, békésen idillikus, kellemes motívumok festői traktálásával. Az előadói hangnem megváltozott. Az alkotóknak meg kell teremteniük személyes stílusukat, hangnemüket. Kérdés, hogy egy festő miért az akvarell nyelvén szólaltatja meg gondolatait, sejtéseit, hangulatait. Sok festő azért folyamodik az akvarellhez, mert az Új Hevesi Napló 41
