Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Csontos Ildikó: A gondolat mind képpé tesz
olajfestéket túl vastagnak, fényesnek érzi, színbeli kontrasztjait olykor kihívónak, harsánynak találja gondolatköréhez, árnyalt érzelmeihez képest. Az akvarell az olajjal ellentétben a puhább, levegősebb formaképzést, a tünékenyebb tartalmak illuzionálását teszi lehetővé. Ámulatba ejtenek a tompa fényű, halkuló, párásán derengő színek az akvarellfestészetben. Ez a lazúros festésmód a természeti élmények és lelki villanások kiváló hordozója, szín- és fénykontrasztokat átlényegítő festésmód. Korponay Margó meglepett témaválasztásával, illetve a téma ábrázolásával. A viharos tenger Hullámtánca felkavart indulatok, érzések tükre. Izgalmas próbatétel az akvarellistának a kavargó víz ábrázolása. Egyrészt a látvány hangulatát, atmoszféráját kell megragadni, illetve az elemek harcát leképezni a mozgást megragadva. Több festményén visszatérő téma a nizzai öböl. A fenyegetően elsötétedő ég haragos kéksége elgondolkodtat, hogy alkotójuk milyen egyéni lelki viharokat képez le. A Viharos kékség című festmény különösen fajsúlyossá vált azáltal, hogy majdnem kobaltkékbe hajlott az ég színe. A fényes, halk magány komor barnái között is csak lopva dereng át a fény. A sziklák rejteke sejtelmes barangolás talán belső tájaink felfedezésére. De hiszen a titok nem a pillanatnyi alkotásban rejlik, hanem a látásban, az elképzelésben, a fantáziában, abban, hogy egy embernek ereje van arra, hogy a neki élményt szerző belső képet láthatóvá tegye, síkban megformázza. Az akvarell tiszta stílusához a Hullámtánc és az Ősz című alkotások közelítenek leginkább. "A képek halk, szelíd misztikát, magányt sugallnak, amelynek nem tragikus a jelentése, hanem inkább a parányságot érzékelteti" - jellemezte dr. Loboczky János megnyitó beszédében a kiállítás anyagát. Korponay Margó belső indítékai nyilvánvalóak, a számtalan kiállítást megrendező, aktív művész most legjobb képességeit élete szimbólumrendszerének megfejtésére összpontosítja. Korponay Margó: Jelenés 42 VIII. évfolyam 2. szám - 1998. április
