Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Farkas András: Isten bohóca (Részlet)
Farkas András: Isten bohóca (Részlet. 2. rész 4. szín, Filippo imája) Milyen az Isten gazdagsága?? Milyen? Miből áll? Ki mérheti, és ha méri, milyen mércével? Hol a mi határunk? Kell-e hinni magunkról, hogy ez a világ velünk együtt kerek csak? Hogyan ejthet ki minket innen az Isten?... / ...Es ha már így, ebben az esti beszélgetésben elösomfordálnak a nappali gondjaim, ne feledkezz meg arról, hogy nagy-nagy ínség korszakában vagyunk. Nemcsak a szeretet, meg a hit hiányzik, még a lehetősége is kiveszett itt-ott. Nemcsak a Szahara itt a sivatag, hanem a lélek tartománya is kezd kiszikkadni. Nem panaszkodom, oda álltam, ahová küldték De nagyon kevesen vagyunk. Mintha vékonyan csordogálna a kegyelem is onnan, fentről. Lehet, hogy mi nem tudunk jól kérni, vagy nem illeszkedünk terveidhez. (Töprengve sétál) Te engeded nekem átélni ezt a kapcsolatot, ami köztünk van, fel is támad bennem a tűz, de mire ezt az áhítatot kiviszem az utcára, már csak a hamuját szórhatom szét azoknak, akik ragaszkodnak hozzám. Pedig azt szeretném, ha legalább parázsként vennék észre mindazt, ami köztünk lakozik. Segítesz, Atyám, semmi gondom ezzel. De amerre ellátok, tömegek sodródnak jobbra- balra. Amit hallok, bábeli hangzavar. Erélyes hang kell ide. Férfi-hang. Kiáltás. Sok kiáltás - Üzend meg a Pápának, vagy akinek akarod, hogy vegye észre a férfiakat, akik hősi szinten élik meg a Te-veled való kapcsolatukat. Akik nemcsak imádkoznak, hanem a napi munkájukban is egy-irányban húznak, Hozzád, Miattad, kételyek és földi érdekek nélkül. Küldj rá álmokat, vagy más formájú sugallatot, mármint a Pápára, hol keresse azokat, akik az élet sójának a szerepét vállalják. Nincs só eben a világban. Azért olyan rothadékony, azért is ilyen fojtogató a levegő, azért szaporodnak el a kártevők, a patkányok, a hiénák, a sakálok, és minden dögevők. Élők s temetetlen halottak kiáltanak kegyelemért. Kóborol a nyáj. Nemcsak azért, mert nincs pásztor, vagy kevés az őrző. Azért is. De ha a nyáj szétszéled, Uram, ha a nyájat szétbomlasztja a korszak, a korszakban a fúriák, akkor mi hiába teszünk itt akármit. Siralmas kéréseim is akadnak. Csak az első hallásra botránkoztatnak. Tedd felismerhetővé a búzát és az ocsút. Vannak, akik már meg se tudják különböztetni az egyiket a másiktól, bár szakemberek. Vedd munkába az érdekek eszelőseit, a hatalmon lévőket, a reklám és a nyilvánosság őrültjeit, hogy a pénz, a vagyon, a hír, a siker, a gőg, a dölyf, a mások letiprása ne legyen öncél. A hit helyett ne irányítsa az erőszak és a cinizmus ezt a világot. Ha van értelmük a határoknak, akkor azt nem a Földön kell elsősorban bölcsen kidolgoznunk, hanem magunkban. Az egyént, az egyéniséget kell kimunkálnunk, úgy, hogy a közösségben is megtalálják azt, amit keresnek. Meg kell értetnünk mindenkivel, kereszténnyel, zsidóval, mohamedánnal, Ázsiával, mindenkivel, hogy te vagy az Isten, hogy az Istenség és a végtelen világ nemcsak matematikai képlet, létező fogalom, hanem valóság. VII. évfolyam 1997.május # Farbas Andrásra emlébezve # Különszám 27
