Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Löffler Erzsébet: In memoriam dr. Farkas András
In memóriám dr. Farkas András 1990-ben jelent meg Farkas András: “Hajnalban, félve, este” c. műve, melyben a fejezetek, a Matutinum, a Laudes és a Vesperás saját életének állomásait felidéző számvetés. Utolsó sorai így hangzanak: Mennyire korhely Szolga maradtam. És ha a forma Lelke kiégett, Jó hamujával Szórja be lelkem, És a vezeklés Tartson erőben, Addig, odáig. Ha Vesztese lennék Ennek a vállalt, Földi ügyemnek, Kérem a Gazdát, Jó akarattal És a szelídség Égi kegyelmét Adva feledje, Ma van az addig, ma van az odáig. Ma érkezett el a búcsú órája. Ha Egerben azt mondom, Lupus, nincs az az ember, kicsi vagy nagy, aki ne ugyanarra a kissé törékeny, idős, de fiatalos alkatú férfira gondolna, aki ruganyos lépteivel, szinte menetrend szerinti pontossággal bukkant föl a város egyik vagy másik pontján. Meghatározott időben bement a Heves Megyei Hírlap szerkesztőségébe, amíg élt a bátyja, ebéd után meglátogatta őt Foglár utcai lakásában, azután rövid időre betért a Dobos cukrászdába. Télen irhabunda és báránybőr kalap volt a viselete, jó időben pedig egy drapp színű ballon dzseki. Kiállítási megnyitón, hangversenyen, színházi premieren vagy más kulturális rendezvényen bizonyosan várható volt megjelenése. Az eseményt követően rövid ideig beszélgetett a megjelentekkel, amire mindenki szívesen vállalkozott, mert nála kellemesebb és szellemesebb társalgó nemigen akadt a városban. Néha csipkelődött egy kicsit, azután komolyra fordította a szót, mert mindig voltak tervei, elképzelései, amelyeket szeretett volna megvalósítani. Rendkívüli egyéniség volt, egyik utolsó tagja annak az értelmiségi generációnak, amely még tanult a gimnáziumban latinul és görögül, amely otthon van irodalomban, zenében és képzőművészetben, amely műveltségével lenyűgözi a fiatalokat, akik el sem tudják képzelni, hol és hogyan lehet ekkora tudásra szert tenni. Pedig akkoriban, amikor ő volt fiatal, ilyen ismereteket lehetett szerezni a ciszterciek egri gimnáziumában, a nagy múltú egri Jogakadémián, a kolozsvári és pesti egyetemeken. És nem is volt könnyű dolga, diákéveit megszakította a háború és négy év hadifogság. De nem adta föl, amikor hazatérhetett, folytatta a tanulást. Jónevű egri ügyvéd lett, aki munkatársai és ügyfelei között a legnagyobb elismerésre számíthatott. Számunkra talán mégsem dr. Farkas András, az ügyvéd marad emlékezetes, hanem Farkas András, a publicista, az író, a költő, a színházi és zenekritikus, a képzőművészeti kiállítások szakszerű szervezője, tudósítója és kritikusa. Farkas András, a Hevesi Szemle főszerkesztője, aki létrehozta a Hevesi Szemle Galériáját, Farkas András, aki hatalmas lendülettel újjáélesztette a tönkrement lapot Hevesi Napló címen, a sok kötetes költő és az a publicista és műkritikus, akiről az is elmondható, hogy mióta visszavonult és nem tartózkodott állandóan Egerben, hatalmas űrt hagyott maga után. Eddig senki sem 22 VII. évfolyam 1997. május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám
