Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Kései búcsú a nyomdából
tudta pótolni azokat a kritikákat, amelyek szellemesek, okosan eligazítóak voltak, amelyek azt bizonyították, hogy minden műfajban otthonosan mozog, amelyekből minden olvasó tanulhatott. Voltak persze ellenfelei. Nem azt mondom, hogy ellenségei, mert ő keresztény ember volt és nem táplált a szívében haragot. De szellemes volt, és alkalmanként képtelen volt kihagyni egy-egy helyzetet. És értékelni tudta a mások szellemességét is, úgy, hogy nem volt sértődékeny. Vele békét lehetett kötni, és tiszta lappal újra indítani a szívélyes viszonyt és a barátságot. És még valami, ami talán mindennél fontosabb... Egri volt, a szó igazi és legnemesebb értelmében. Abban az értelemben, amit csak mi, egriek tudunk megérteni. Azok az egriek, akik már nem tudunk ettől a várostól elszakadni. Ő sem tudott Egertől megválni. Amikor elköltözött a fővárosba, hogy családja és imádott unokája közelében lehessen, képtelen volt föladni egri lakását, amely az utolsó cérnaszál volt, ami idekötötte és amit semmiképpen sem akart elszakítani. Egyik utolsó beszélgetésünkkor arról volt szó, hogy egy kulturális egyesületet szervezünk. Amikor megkérdeztem, hogy miért olyan fontos ez neki, ezt mondta: - Tudja, Erzsi, nekem kell valami, amiért Egerbe járhatok, mert különben belepusztulok. Most végleg visszaérkezett szeretett városába, ez a föld befogadja testét, a mindenható Isten pedig lelkét. Bandi bácsi, nyugodjál békében! Löffler Erzsébet Kései bÚCSÚ a nyomdából... Voltaképpen sosem köszöntem meg neked, Bandi bátyám, hogy oly sok tudást tapasztalatot és főként szépségszeretetet tanítottál nekem. Tetted ezt könnyedén, önzetlenül, megtisztelőén egyenrangú barátsággal, igaz nagylelkűséggel, úri módon. Ifjú napilapmettőrként ugyan már jó húsz éve tudtam rólad, írásaidat ólomsorokba munkálva, személyesen azonban csupán tíz éve ismertük egymást. E tíz évből a Hevesi Napló társfenntartójaként jó öt évet dolgoztunk együtt szoros munka- kapcsolaton át a barátságban. Ez idő óta folyamatosan ambicionáltál, hogy kezdjek el politikai pályát. Állandó rovatodat a Naplóban, az „Idő sodrát" rendszeresen és persze nem publikus tényszerűséggel átbeszéltük. Az életet és főként a helyi politikát — jól ismerve minden szereplőt — színháznak tekintetted és velem mindig a kulisszák mögé nézettél. Tetted ezt óriási személyes ismeretséged gazdag tudásanyagával, lerántva minden hamis szereplőről a csalfa leplet. Nélküled sosem ismertem volna meg oly alapossággal a közelmúlt és jelen közéleti szereplőinek és családjainak sorsát, erényeit... stb. Nagyvonalúságod, szellemességed, elképesztő memóriád és pontos ténylátásod volt az iránytűm a dolgok megítélésében. Köszönöm az alapos jogi stúdiumokat is. Nem győzted eleget hangsúlyozni, hogy akinek nincsen valamiből diplomája, annak mindig mindenből duplán kell fölkészülnie. Életed utolsó estéjén még lázasan magyaráztad nekem a Napló ügyeit, hiszen Neked mindig a jövő boldogsága és a szépsége volt a legfontosabb... Nem felejtem ezt! (RÍ.) VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám WiWkptó 23
